2016. március 21., hétfő

2016.03.20. Jótékonysági teljesítménytúra a Magyar családokért! (10 km, Budai-hegyek)

Ahogy végig pörgetem a blogot, látom, hogy szinte minden fénykép borús időben készült.
Bár ez betudható annak, hogy még csak majdnem tavasz van, és annak, hogy mi már "hajnali" 08:00 órakor nevezünk. Ez egyrészt az én "önzésem", mert így az esetek többségében (kb. 10-15 km-nél) már délben az asztalnál ülök otthon és ebédelünk, valamint úgy érzem, hogy ma is tettem valamit , de mégsem ment el a vasárnap egészében. Másrészt a korai indulás igen praktikus, mert mindig van parkolóhely, a nevezésnél nem kell sorba állni. 

Vasárnap megint négyen vágtunk neki, örültem, hogy mindenki tudott jönni,  mert szeretem ezt a csapatot, jó a hangulat, sokat nevetünk, beszélgetünk. H meg is jegyezte, hogy ez a felkészülésünk a mátrai decathlon túrára.


Így négyen...

A túra sok újdonságot  nem tartogatott, múlt hétvégén is ezt az útvonalat jártuk be nagyjából, csak akkor fordított sorrendben. Legnagyobb "kihívásnak" a János-hegy megmászása tűnt, de mivel az elején voltumk, nem is voltunk még fáradtak, nem jelentett gondot. Meg különben is, H megnyugtatott minket, mikor felnéztük a csúcsra: "Nincs is messze, csak magasra nőttek a fák!":)


A kilátás megtekintése opcionális volt....



Az Erzsébet kilátóról a hátsó lépcsősoron hagytuk el, ami a Libegőhöz vezet.


A lépcsősor innen indul


A játszótéren már nőttek a gombák az eső után

A Szent Anna-rétig sétáltunk a K körtúra jelzésen, és visszatérve az erdőbe meg is érkeztünk az első kódos ellenőrzési pontig (Virágvölgy Gyermekvasút Állomás), amit mi T-vel észre sem vettünk a nagy beszélgetésben. Még jó, hogy P is ott van mindig, legalább egy ember biztosan figyel.:)

Makkosmárián megpihentünk, ettünk, majd Virág-völgy irányába indultunk el. Tulajdonképpen itt már csak kevés szuszogós emelkedő volt, jó tempóban sétáltunk. Az S sáv /P sáv elágazásánál újra kódos ellenőrzőpont volt.

Mivel már a kereszt jelzést T jóvoltából megtanultuk plusznak olvasni, H elmagyarázta, hogy a sáv jelzést pedig tulajdonképpen csíknak kellene hívni...Újraértelmeztük a jelzéseket:)

Az S sáv visszavezetett minket a Szépjuhásznéhoz. Átvettük a kittűzőt, emléklapot, megettük a narancsokat, a péksüteményeket, és mivel fáradtak nem voltunk, még elsétáltunk még az egykori pálos kolostor romjaihoz. A buszról látom mindig a fák között, kíváncsi voltam mi lehet. 






Felülről így néz ki....



Még nyílnak a korai virágok




A kép nem adja vissza a színeket, de ezek részben rózsaszínű kövek...
Aki tudja a választ, megmondaná, hogy milyen kövek ezek?

2016. március 16., szerda

2016.03.12. Normafa 20 (19,2 km, Budai-hegyek)

Nevezés előtt hagytam magam mégis meggyőzni....
Mert otthon már a túra előtt meggyőztem magam, hogy bőven elég indulni a Normafa 10-en, mivel láttam, hogy a dupláján a szintemelkedés 680 m. És bizony kevés vigasz az a tudat, hogyha egyszer valahová felmegyünk, onnan le is fogunk jönni...
Mondjuk P-nek nem is volt kérdés, hogy mi természetesen a 20 km-es távot fogjuk teljesíteni.
A nevezés után felkacagtam, mert bár kaptunk egy nagyon praktikus, kemény papírból hajtogatott térképet, szöveges itiner nem járt hozzá. Térképolvasók előnyben! Végülis csak kétszer tévedtünk el:)


Eső nem, de borús idő volt

Az első ellenőrzési pontig,  már +500 métert beletettünk a távba, lendületesen haladtunk a rossz irányba. A Csacsi réten le is ültünk, ettünk-ittunk. (4,4 km)


+500 m (és még emelkedett is)



Csacsi rét

A Piktortégla-üregek ellenőrzési pontnál már 7,9 km-nél jártunk, és ez még nem a fele volt...


Cukorkák- nem az erdei állatoknak

A Kápolna előtt a táv egy része aszfaltos úton haladt. Volt is olyan emelkedés, hogy nem egy keresetlen szó hagyta el számat. El sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen utcában élni (és lehet). Feltételezem, ebben az utcában a gyerekek nem nagyon járnak ki bringázni...

Még felnézni is rossz volt....

Félúton..

És még nem itt volt a vége....

A Kápolnánál 12,3 km teljesítettünk már. A TV adónál bizonytalankodtunk egy keveset, aztán csak megtaláltuk a zöld háromszöget, nemsokára a papírt, hogy pár méter még , ahol zsíros kenyér és forró tea vár minket (hmmm. nagyon jól esett)


A kápolna belseje


A TV torony alatti domboldalon sok-sok volt

A negyedik ellenőrző pont a Normafánál volt (14,9 km), itt már láttuk a túra végét. A múlt hétvégéről ismerős volt ez a rész, tudtuk azonnal, hogy  merre kell indulnunk. Most az út az Anna kápolna mellett vezetett el. 

Egy enyhén emelkedő szakasz után a Libegőhöz értünk ki. Vettem is egy jóóó nagy sósperecet, hogy meglegyen a kellő lendület a János-hegyhez.


Megmondom őszintén kihagytuk, hogy felmenjünk a kilátóba, pecsételtek (17,3 km) és már mentünk is lefelé. Itt már érezhetően a túra végén jártunk.



Összességében ez egy nagyon jól szervezett túra volt (még itiner nélkül is). Bár néhol nem ártott volna egy-két szalag (nem csak mi bizonytalankodtunk, láthatóan mások sem találták meg könnyen a jó irányt). A célban újra terített asztal fogadott minket, tulajdonképpen az egész túrát végig ettük, mert minden ellenőrzési ponton valamivel vártak minket. (nápolyi, alma, cukor, zsíros kenyér)





2016. március 7., hétfő

2016.03.06. Kis-Kőfej és Sorrento (11 km, Budai-hegyek)

Bár teljesítménytúra volt, mégis könnyed séta lett belőle, és még így is bőven szintidőn belül voltunk.


Osztálytársak voltunk

Két éve már megcsináltuk ezt a túrát az akkor 9 éves gyerekeinkkel, voltak szülők, testvérgyerekek, helyes csapat állt össze. Igazából csak Makkosmáriára (egy kidőlt fatörzsön ültek a gyerekek szép sorban) és a Tündér sziklára emlékszem, az út többi részét teljes homály fedte. Szóval, ha csak az emlékeimre hagyatkozok, biztosan eltévedünk.
Vannak kedvelt túrák, ahol tényleg kígyózik a sor nevezéskor, ez pontosan ilyen volt.
Nem, nem azért kedvelem, mert ennél a szervezésnél a végén van nutellás kenyér is, én kimondottan a zsíros kenyér miatt túrázok:)

A reggel esővel indult, gyors egyeztetés után (ami nem arról szólt, hogy ne induljunk neki, hanem arról, hogy mindenkinél legyen esőkabát) még mindig egyértelmű volt, hogy túrázni akarunk.

A második emelkedő után már nem esett, így előkerült az adagolókanál.....nem vizet mértünk vele.


A Galga völgyében főzték....

Makkosmáriáig volt pár hosszú emelkedő, a templom előtt volt az első ellenőrző pont. Meg is pihentünk, ettünk-ittunk, és már meg is tettük a túra felét.





P és H túrabotjai

Ezután a zöld pluszon (matematika tanárnő is volt köztünk) zöld kereszten haladtunk egészen a Normafáig. 


A Normafánál letekintettünk

A Tündér szikláknál megálltunk egy kicsit pihenni. Volt aki hercegnős kulacsból oltotta szomját. (vihogtunk is eleget rajta) Másnak a hajkefe hiányzott. De nekem még is ez volt a legemlékezetesebb mondat: "Még meg sem pihentünk, de már újra leizzadunk!"

Best Of Disney 


Elhaladtunk a Libegő alatt. Nem akadtak össze.

A tavasz jelei egyértelműen látszódnak már:




Összességében tényleg nagyon jól éreztük magunkat, az eső nem esett, beszélgettünk, jókat nevettünk. A célban fogyasztottunk zsíros kenyeret, és hazafelé bementünk a Daubnerbe is. (ahol fagyit ettünk, mert óriási tömeg kígyózott minden sütis pultnál, a fagylaltos pult kivételével, így oda álltunk be)

2016. február 29., hétfő

2016.02.28. Jótékonysági teljesítménytúra a Magyar Családokért! (12.5 km, Budai- hegyek)

Mivel nem akadt jelentkező erre a túrára, kénytelen voltam Á-t elrángatni magammal megkérni, hogy tartson velem. Ekkora távon még nincs nyüszögés, meg rettenetes fáradtság, de egyetlen dolog elengedhetetlen: megfelelő mennyiségű élelem legyen a hátizsákban tekintettel a fejlődő szervezetére és a mérhetetlen étvágyára, mert a távot tulajdonképpen végig ette- amíg volt mit enni.


Nekem, aki kevésbé/nem jól/egyáltalán nem tud tájékozódni (megfelelő jellemző tetszőlegesen kiválasztható!) igen fontos, hogy látótávolságban legyenek előtte, az úton emberek. Így ha bizonytalankodás van, tudom őket követni. Bár ehhez elengedhetetlen, hogy "megfelelő embereket" válasszak ki, mert ugye az is előfordulhat, hogy az előttem lévők is rossz irányba mennek. Néha azért csak bele kell nézni az itinerbe...


A szintidő 4:30 volt, mi 2:41 alatt megcsináltuk. 



Piktor tégla-üregek

Nem, nem természeti kincsek ezek az üregek. Az 1880-as években piktortégla-bányászat folyt a Budaörsi hegyekben. Ez az anyag népszerű exportcikknek is számított. A piktortégla egyfajta fehér anyagból készült festőtégla,melyet alapozó fedőanyagként tudtak használni a festés során. A barlangszerű kürtők és tárnák  sokszor több 10 méter hosszúak, többször elágaznak. A 1950-es években a bányászat megszűnt, sok üreget betömtek, lerácsoztak, de a mi napig néhány üreg még mindig nyitva áll. 

Ez egy piktortégla



Vitorlázó emlékmű. Ami még megmaradt belőle.


A második kódos ellenőrző pont.


Szép helyeket láttunk.







Összességében nem volt megerőltető túra, az elején igen sok lejtős résszel, néhol kavicsos úton.

Bár nekem a túra végére eldőlt a kérdés, mely szerint melyiket "utálom" jobban...
1.) felfelé kaptatni 
2.) lefelé ereszkedni.

Egyértelműen 2.), de olyan szinten, hogy alig tudtam haza menni, annyira fájt a térdem. Szinte bicegtem, és még a mai napon is érzem a fájdalmat. (megelőzésképpen következő alkalommal: térdvédő, és porcerősítő szedése)



Ez lett a jutalmunk.

2016. február 15., hétfő

2016.február 14. Együtt a magyar családokért! (14,5 km Budai-hegység)

Hát igen, Valentin napon voltunk, bár azt hiszem, ez volt a legelhanyagolhatóbb részlet.
Szombaton egész nap esett az eső, vasárnapra sem voltak jó kilátásaink. Ennek ellenére P-vel úgy egyeztünk meg, ha reggel nem esik, akkor "hajnali" 8-kor találkozunk Hűvösvölgyben.
A gyereknek felmentést adtam a túra alól, miközben én szépen bepakoltam a ponchómat is, minden rosszra felkészülve. Neki meghagytam, hogy tanuljon meg mindent, míg távol vagyok, ha már könyörületből megengedtem neki, hogy esőben ne vonszolja magát végig velünk.
Legnagyobb meglepetésünkre, nemhogy nem esett, hanem 9 óra után végig gyönyörű napsütés volt.


Itt még láthatóan ködös volt az idő.

Én szeretek korán indulni a Budai-hegység teljesítménytúráin, mert legtöbbször 1 órakor már otthon ülök és ebédelek, "szóval kecske is, káposzta is van"...
Most sem volt másképp, 4.5 óra volt a szintidő, mir 3:45 perc alatt teljesítettük a távot.


Első ellenőrző pont: Vadaskerti-emlékmű (még ködben)

Utána a Hármashatár-hegy volt a következő ellenőrző pont. Az út oda két részből állt: egy igen meredek szakasz egy szűk ösvényen (szerintem az utánunk jövők nagyjából négykézláb mászhattak fel, annyira nagy volt a sár ), majd egy kevésbé meredek, jól járható szakasz.


Az út végén a hegytető a ködbe veszett.


Hármashatár hegy (a tövében az oszlopon pecsételő tintapárna nélkül)

Az Árpád-kilátónál megint kódot írtunk le. Mire ide értünk a köd szépen felszállt és a nap is kisütött.


A felhők felett mindig kék az ég ? (igen)

Az Apáthy szikla felé mentünk tovább, majd ahogy kiértünk az erdőből, következett a hosszú lépcsősor lefelé (nem  kímélte a térdem, soha nem tudom eldönteni, hogy felfelé rosszabb-e, mikor kiköpöm a tüdőm, vagy lefelé, mikor a térdem nem bírja), majd következett az aszfaltos út felfelé a Széher úton. 

A Széher út végén van "Az út az egészséghez"  Hárs-hegyi tanösvény:

http://www.szentferenckorhaz.hu/admin/data/file/20150706/kiindulopont_poszter_0618.pdf

Én szívesen végig sétálnék rajta egyszer, klikk-klikk a linkre!

Az út hátralévő részét dagonyázva, cuppogva, csúszkálva tettük meg, P  túrabottal a kezében sokkal biztonságosabban, határozottabban haladt, be is láttam, igen, ilyen esetekre tényleg hasznos lenne a túrabot.


Bokáig....


....sárban


A túra két katonasírt is érintett, nagyon szépen rendbe tették mind a kettőt. 




2016. február 6., szombat

2016.február 6. Téli Margita (20 km, Gödöllői dombság)


Mivel a 2016.januári kihívás a teljesített 6 km-ével kifejezetten gyengére sikerült, gondoltam, majd februárban pótolok (-unk). 
Ebben az időszakban kerül mindig megrendezésre a Téli Margit túra Gödöllőn. Már idejét sem tudom, hogy mikor mentünk először el erre a teljesítménytúrára, voltunk párszor szervezetten, és még többször egyénileg, Kékesi Csaba Emléktúrának neveztem el (emlékszem, a gyerekeket először 5 éves korukban vittük el, könnyített távon -kb. 6 km- volt is sivalkodás a végén, hogy már mennyire nem bírják és mikor lesz már vége).

Nem a kedvenc szakasz: a városon keresztül Máriabesnyőig


P-vel kettesben indultunk volna, de kiderült, hogy  H és J is tervezi, ezért négyesben neveztünk. Az erdőben összefutottunk T-vel, aki már a 30 km-es terepfutásból tartott visszafelé. Meg is állapította viccesen, hogy Rákóczi úti Általános Iskolai osztálytalálkozónk van. 

 Már nem templom, hanem 
Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika 

 H és J egyértelműnek vette, hogy  a 20 km-es távon kell indulni, mi egy kicsit mosolyogtunk, hogy ugyan jó lesz-e ez nekik (fájdalmasan, de jó volt). Majd megint mosolyogtunk, mikor 9,5 km-nél mondták, ők most egy kicsit lelassulnak. Kicsit csodálkoztam is, mert hát fel sem gyorsultunk...:)

Itt még nem volt sáros a cipő

A föld odafelé még fagyos volt, de visszafelé már erősen csúszkáltunk a sárban, de gyönyörű napos idő volt egész végig.



 Pap Miska Kút- a teljesítménytúrán résztvevő kutyák jót ittak belőle

A Babati tavat megkerültük

Ez még nem az utolsó emelkedő....


Lentről is magasnak tűnt....




Szeretem ezt a túrát, leszámítva a hosszú gyaloglást a betonon, míg kiérünk Máriabesnyőre, és a végén, mikor újra a városban tesszük meg az utolsó szakaszt.