Akit érdekel a történet, hogy is lehet benevezni a 13 km-es távra, majd fél úton átnevezni a 20 km-re, majd fáradtan beérni a célba, az nyugodtan olvasson tovább....Nekünk ez is sikerült!:)
Négyen indultunk szokásosan, de P a 20 km távra nevezett, mondván tavaly megcsináltuk az Oroszlánt, most neki a Farkas következik. Mi a lányokkal hárman úgy gondoltuk, nekünk bőven elég a 13 km, azon még jót beszélgetni, nem is fáradunk el nagyon, majd P-t bevárjuk a Szépjuhásznéban a zsíros kenyerek fölött ücsörögve.
(apropó beszélgetés: P mesélte, hogy végig a túra alatt két hölgy ment mögötte, akik egész úton csak főztek:)
P gyorsan le is hagyott minket, szerintem örült, hogy végre a saját tempójában mehet, nem kell senkit bevárnia (jó, ezt ő nem mondta, csak én adom a szájába ezeket a szavakat). T nézte a térképet, én olvastam a szöveget - úgy tűnik több kevesebb sikerrel:)
Szép időnk volt: egy idő lekerült rólunk sapka,sál,kesztyű
Az tavalyi Oroszlánról arra emlékeztem, hogy nem volt kedvencem a Hűvösvölgyi út után városi rész, sok lépcsőt és meredek utcát megmásztunk, míg elérkeztünk az Apáthy-szikláig.
Itt sem lefelé mentünk.
A kilátás a szikláról gyönyörű volt.
Az első ellenőrző pont az Árpád-Kilátó volt. Valahogy ez a hely számunkra mindig is egy Bermuda háromszög volt. Már többször előfordult, hogy túrákon itt tétováztunk, hogy milyen irányba is kellene folytatni az utat.
Sajnos hiába volt az itineren egyértelműen leírva, hogy a Farkas a kék jelzés jobb oldali ágán, az Oroszlán pedig a bal oldali ágán folytatja az útját, mi ezt sajnos benéztük.
De a kilátás csodálatos volt.
Biztos, hogy nem lesz a kedvenc helyünk.
Az Alsó-Kecske-hegyi ellenőrző ponton kellett szembesülni a tudattal, hogy bizony mi a 20 km-es távra tértünk át:) A rikító színű kék autónál mindenki nagyon kedves volt: bőszen kínálgattak vízzel és nápolyival (látszott tán rajtunk, hogy elkeseredtünk???), térképet mutogattak, megbecsülték kb. mennyit kellene visszamenni. Mi is megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy jól már semmikképpen nem járunk: átneveztünk a Farkasra. (és még itt sem mertük P-t felhívni:)
A szél kedvezett a paplan ernyőzéshez, sokan voltak fent az Újlaki-hegy tetején
A Határnyeregnél a két táv újra találkozott, mi újra arra gondoltunk, hogy már igazán nincs sok hátra (de bizony volt). Mindenesetre a végén már nagyon számoltuk a hátralévő kilométereket, és a perceket, egyszerűen elfáradtunk.
Vadaskerti-emlékmű
Ördög-árok
Szintidőn belül érkeztünk vissza a Szépjuhászné Étteremhez. P addig evett-ivott, míg várnia kellett ránk egy órát. Mi is ettünk zsíros kenyeret, komolyan, szerintem én csak ezért járok teljesítménytúrázni (nem)...:) De muszáj volt végig hallgatni azt is, hogy kinek éppen hol/mi fáj. És hogyha haza érünk, mit nem fogunk csinálni....
Bár volt néhány saras szakasz, ahol cuppogott a bakancs,
mire leértünk le is száradt a sár.
