Már idejét sem tudom, mikor állt utoljára össze a csapat, de most végre sikerült, így bemelegítésnek egy helyi és rövid túrát választottuk. A helyismeret adott volt, kivéve K, akinek végig kellett hallgatnia, ahogy végig sztorizgattuk az utat, mert mindenhol eszünkbe jutott valami/valaki az útról, a birkákról, a házakról, a lakótelepről, a berekről, stb.- a gyerekkorunkról. Bár most eszembe jutott, hogy végül K is helyi lakos lett a nevezéskor:)
A 15 km tulajdonképpen 13,2 km volt. Kivéve annak, aki a másik "hegyről" közelítette meg az Erika kocsmát, ahol a rajt volt, így T-nek megszavaztuk a 15 km-es távot.
A szervezés jó volt, végig szalagok voltak az úton (kivéve Hosszú völgy, ahol az itinert kellett követni), a nevezés gyorsan ment, a célban zsíros kenyér, előrendelésre gulyásleves. Sajnos az Erikában csak Pepsit árulnak, így a sarkon lévő cukrászdában "kellett" levezetni egy Cola mellett a túra fáradalmait.
Ez még a földút a határban, ahogy a családi házakat elhagytuk.
Általános iskolásként sokszor mentünk ezen az úton a Makkosba.
(akkor még nem túráztunk, csak "kiszaladtunk" az erdőbe)
Táblák mutatták a pontos utat, illetve az egyes távokat.
Nagy fák, nagy vizek, nagy meleg, ragaszkodó bogáncsok
Lábszelfi őszi kikericcsel
