2021. március 29., hétfő

Kéktúra, 14. Hármashatár-hegy - Rozália téglagyár (9,9 km)

 A szakasz hivatalosan 6,1 km hosszú, de mivel a hegy tetején kezdődik, már a buszról leszállva elindítottuk a mérést, illetve a Rozália téglagyár bejáratától még pár száz méter a buszmegálló. Végül 9,9 km-t tettünk meg összesen.

Az első pecsételő hely a Hármashatár-hegy tetején, a villanyoszlopnál található. Ezt én kihagytam, mivel a legutolsó túrán itt ért végett. Most felkészülve indultunk el: a hátizsákba bekerült egy bélyegző párna is, arra az esetre, ha a pecsételő helyeken a tinta erőssége nem lenne elegendő.

Indulás előtt felmerült, hogy a szakaszt fordítva tegyük meg, utólag örültünk, hogy mégsem így vágtunk neki. A Hármashatár-hegyre vezető út nem annyira vészes, az utolsó pár méternél van csak egy meredekebb kaptató. De ahogy ereszkedtünk a másik oldalon lefelé, volt pár meredekebb szakasz. Esőzések után nem biztos, hogy jól járható az út felfelé.

A jelek mindenhol jól láthatóak, "frissen" festettek. Bár néha talán több is, sűrűbben is, mint ahogy szükséges volna.

A hegyről leereszkedve a Virágos-nyereg mezője tökéletes hely volt egy gyors "ebédre". A mezőn átvágva elértük a Guckler Károly utat, ahol balra fordulva a villanyoszlopon található a pecsételőhely.

Innentől már kellemes tempóban haladtunk lefelé , míg el nem értük a téglagyárat, melynek kapujában szintén pecsételtem.









2021. március 10., szerda

Kéktúra, 14. Hűvösvölgy-Hármashatár-hegy (12 km)

 És elkezdtem... 

Március 8-án indultunk az első túrával, viccesen 10 évet adtunk magunknak a befejezésig. Mivel R. már ezeken a szakaszokon túl van, nőnap alkalmából eljött velem, hogy én is megszerezhessem az első pecsétjeimet.

Maga a Hűvösvölgy-Hármashatárhegy szakasz hivatalosan 8,1 km, aminek nálunk 12,05 km lett a vége, hiszen a Hármashatár-hegyről le is kellett jönnünk. Bár hűvös volt, de szikrázó napsütés, munkanap lévén igen kevés emberrel találkoztunk.

Fent a hegyen még napozásra is jutott időnk, kellemes sétálós ütemben tettük meg, nem siettünk, beszélgettünk.


Hűvösvölgy, Kisvasút állomás

A peronok mellett az állomás épületén két pecsételő hely is rendelkezésre áll






Az ismeretlen katona sírja



Oroszlán-szikla


Árpád-kilátó








Leánykökörcsin
(emlékeim szerint ezen a domboldalon sokkal több nyílt korábban, de most csak pár csoport virágzott)


Guckler Károly-kilátó

R+M

2021. március 7., vasárnap

Tatai vár, Öreg-tó (8 km)

Bár hideg volt, de szikrázó napsütésben sétáltuk körbe az Öreg-tavat. Az utunk a sétányon, és az erdei tornapályán keresztül vezetett. Így a 2020-as túranaptár újabb kihívását teljesítettük. 











2021. március 3., szerda

Palóc Grand Canyon, Nógrádszakál (6,78 km)



Mi a lehetőségek közül inkább a kalandosabb túrát választottuk, végcélunk a Páris-patak völgye volt, így a szurdok felső részéről indultunk. Nógrádszakál kb. 1,5 óra kocsival Budapesttől. A domb tetején magasodó templom felé indultunk el, ahol az út mellett meg is találtuk az Északi Zöld túraút zöld jelzését. A következő jelzésig csak a  megérzéseinkre, és a telefonra letöltött túratérképre hagyatkoztunk, mert jelzést nem láttunk. Ellenben volt jó néhány csapás, ahol dönteni kellett, melyik irányba indulunk el.


Fent a magasban, nyomokban még fagyott hó is volt.


Az utunk a zöld kereszt jelzésig tart, de nagyon figyelmesnek kell lenni, mert a jel egy balra tartó ösvényen, csak pár méter után látható. Tehát mikor jobb oldalt az alábbi táblák tűnnek fel, ott kell letérni az útról, amely a szurdokhoz levisz.




Itt kezdődik az igazi szurdok túra: a mederben rengeteg bedőlt fatörzs, ágak sokasága, kövek találhatóak. Másztunk, bújtunk, ugrottunk, kapaszkodtunk.






Sajnos nem tudtunk végig menni, mert egy helyen több  méter mélységben csak egy függőleges fatörzsön keresztül juthattunk volna át. Visszafordultunk, és egy nagyjából alkalmasnak ítélt helyen kimásztunk (szó szerint másztunk: fatörzsekbe és gyökerekbe kapaszkodva) a szurdokból. 

Látnivalóból nem volt hiány, rengeteg kép készült a szurdokban.





Lyukak, üregek: egykori fatörzsek, ágak visszamaradt üregei.




Miután újra a zöld kereszt jelzésen voltunk, lesétáltunk a völgyszakadék bejáratához, ahol esőbeálló és információs táblákon találhatók.




Itt már látható a patak nyoma, kevés víz található a kavicsok között. Egy pár métert itt is bementünk a szurdokba visszafelé.






Kiérve az aszfaltozott útra, alig 1 km-t haladva visszaértünk a faluba. Az út mellett az Ipoly kanyarog, túlsó partja már Szlovákiához tartozik.