2016.03.06. Kis-Kőfej és Sorrento (11 km, Budai-hegyek)

Bár teljesítménytúra volt, mégis könnyed séta lett belőle, és még így is bőven szintidőn belül voltunk.

Osztálytársak voltunk

Két éve már megcsináltuk ezt a túrát az akkor 9 éves gyerekeinkkel, voltak szülők, testvérgyerekek, helyes csapat állt össze. Igazából csak Makkosmáriára (egy kidőlt fatörzsön ültek a gyerekek szép sorban) és a Tündér sziklára emlékszem, az út többi részét teljes homály fedte. Szóval, ha csak az emlékeimre hagyatkozok, biztosan eltévedünk.

Vannak kedvelt túrák, ahol tényleg kígyózik a sor nevezéskor, ez pontosan ilyen volt.

Nem, nem azért kedvelem, mert ennél a szervezésnél a végén van nutellás kenyér is, én kimondottan a zsíros kenyér miatt túrázok:)

A reggel esővel indult, gyors egyeztetés után (ami nem arról szólt, hogy ne induljunk neki, hanem arról, hogy mindenkinél legyen esőkabát) még mindig egyértelmű volt, hogy túrázni akarunk.

A második emelkedő után már nem esett, így előkerült az adagolókanál.....nem vizet mértünk vele.

A Galga völgyében főzték....

Makkosmáriáig volt pár hosszú emelkedő, a templom előtt volt az első ellenőrző pont. Meg is pihentünk, ettünk-ittunk, és már meg is tettük a túra felét.

P és H túrabotjai

Ezután a zöld pluszon (matematika tanárnő is volt köztünk) zöld kereszten haladtunk egészen a Normafáig. 

A Normafánál letekintettünk

A Tündér szikláknál megálltunk egy kicsit pihenni. Volt aki hercegnős kulacsból oltotta szomját. (vihogtunk is eleget rajta) Másnak a hajkefe hiányzott. De nekem még is ez volt a legemlékezetesebb mondat: "Még meg sem pihentünk, de már újra leizzadunk!"

Best Of Disney 

Elhaladtunk a Libegő alatt. Nem akadtak össze.

A tavasz jelei egyértelműen látszódnak már:

Összességében tényleg nagyon jól éreztük magunkat, az eső nem esett, beszélgettünk, jókat nevettünk. A célban fogyasztottunk zsíros kenyeret, és hazafelé bementünk a Daubnerbe is. (ahol fagyit ettünk, mert óriási tömeg kígyózott minden sütis pultnál, a fagylaltos pult kivételével, így oda álltunk be)