Világ Gyalogló Napi túra, Gödöllői-dombság, 12,6 km

Szokásosan a "korai" indulás mellett döntöttünk, így 8:20-kor már ki is léptünk a gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján.
Bár a Teljesítménytúra Naptár kiírásában a túra Máriabesnyő irányába indult volna, az itiner alapján az ellenkező irányba, az Erzsébet park felé indultunk el. Amit cseppet sem bántunk, mert mindketten megegyeztünk abban, hogy utáljuk az aszfaltos, hosszú utat, amíg a máriabesnyői templomhoz kiérve a "fél városon" keresztül gyalogolunk.

 

   

Erzsébet Királyné szobor- itt még nem esett az eső

 

 Az 1.ellenőrzőpont a Vadaskert után volt, amiről be kell vallanom, nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik. (ugyan látogatható?) A szarvasbikák rendületlenül bőgtek az esőben is.

A túra könnyű volt, szintemelkedés alig volt, a homokos talaj elnyelte a vizet, ezért sár sem volt. Szerencsére az eső csak szemerkélt/szitált, ami legtöbbször a fák között nem is volt annyira zavaró.

 

 Tömegre számítottunk (talán később többen voltak? vagy csak az eső hatására nem indultak neki sokan?), de alig mentek páran előttünk/utánunk.

 Szent Jakab Vadászház kapuja

Erzsébet park- minden évszakban gyönyörű

 

Ketten voltunk....

Galgamente, Gödöllői-dombság, 15 km

Már idejét sem tudom, mikor állt utoljára össze a csapat, de most végre sikerült, így bemelegítésnek egy helyi és rövid túrát választottuk. A helyismeret adott volt, kivéve K, akinek végig kellett hallgatnia, ahogy végig sztorizgattuk az utat, mert mindenhol eszünkbe jutott valami/valaki az útról, a birkákról, a házakról, a lakótelepről, a berekről, stb.- a gyerekkorunkról. Bár most eszembe jutott, hogy végül K is helyi lakos lett a nevezéskor:)

A 15 km tulajdonképpen 13,2 km volt. Kivéve annak, aki a másik "hegyről" közelítette meg az Erika kocsmát, ahol a rajt volt, így T-nek megszavaztuk a 15 km-es távot.
A szervezés jó volt, végig szalagok voltak az úton (kivéve Hosszú völgy, ahol az itinert kellett követni), a nevezés gyorsan ment, a célban zsíros kenyér, előrendelésre gulyásleves. Sajnos az Erikában csak Pepsit árulnak, így a sarkon lévő cukrászdában "kellett" levezetni egy Cola mellett a túra fáradalmait.

 Ez még a földút a határban, ahogy a családi házakat elhagytuk. 

Általános iskolásként sokszor mentünk ezen az úton a Makkosba.

(akkor még nem túráztunk, csak "kiszaladtunk" az erdőbe)

Táblák mutatták a pontos utat, illetve az egyes távokat.

Nagy fák, nagy vizek, nagy meleg, ragaszkodó bogáncsok

 Lábszelfi őszi kikericcsel

Galga 20, Gödöllői-dombság, 19 km

19,2 km
5.30 óra szintidő
390 m szintemelkedés
sok napsütés
kék ég
28 C

Hiányzik még valami? Ugye nem....
Még az a "kis emelkedő" a Szent András-domb előtt, és a "még meredekebb" következő emelkedő sem hiányzott. :) Bár azért a lejtmenet is hagy kívánnivalót maga után...

És mi volt a legjobb? Természetesen a coca-cola a tó büféjében. És a gulyásleves, herőke Galgahévízen az iskolában.

Domonyvölgyből indultunk párhuzamosan a 3.sz.fő út melletti erdős részen,majd az aszfalt úton Máriasbesnyő irányába. Az autópálya után balra letértünk az erdőbe. Végig szalagok mutatták az utat, és P , ha annyira beszélgettünk, hogy még az utat sem figyeltük.
Pár vadkerítésen is át kellett kelni, majd megérkeztünk a Paja -völgybe.

Itt az erdőben igazán hűvös volt

A 2.ellenőrző pont az Ökofalu végén volt, ahol szokásosan almával és frissítőkkel vártak. 

Az Ökofalut elhagyva a Bika-tó szélét értük el.

Ökofalu

Átkeltünk a kis hídon

A tó körül kissé csúszott az út, így lassabban haladtunk, és P "nagy örömére" többször is készítettünk képeket.

Bika-tó

A Bika-tó után a Szent András-dombig mentünk, ahol a 3.ellenőrző pont volt. A következő kilométereken a szántóföldek mellett haladtunk, míg a falu határáig el nem értünk.

voltak barnák...

voltak sárgák....

voltak zöldek....

A Galga 15-ről (2016)  a beszámoló itt található.....

A szokásos láb-szelfi képről sajnos elfelejtkeztünk, helyette egy másik kép:

Téli Margita, Gödöllői dombság, 11,6 km

A "szülőföld" kötelez, ezért mi már a Téli Margitát igen sokszor, különböző távokon megcsináltuk.

Az igazsághoz tartozik, hogy minden évben elmondjuk, hogy nagyon-nagyon utáljuk a városból kivezető beton utas szakaszt, de hát na,  erőt veszünk magunkon, és csak elmegyünk...

Idén szerte szét szóródtunk (T. kivételével, aki a Sváb bálban ropta), P. megcsinálta a 30 km-t, H. ment a 12 km-en, én pedig külön gyerekestől szintén a 12 km-re neveztem be.

07:00-09:00 óra között lehetett nevezni, nekünk szerencsénk volt, a sor vége még csak az udvaron állt, de volt akinek kerek egy órát kellett sorban állnia, míg nevezni tudott. 

A városból kifelé vezető úton

(a futókat még nem indították el ekkor)

Máriabesnyő, Kegyhely

Közkedvelt hely a fényképezésre

Mivel a futókat csak 9 órakor indították, így Máriabesnyőig csak gyaloglókkal találkoztunk. (azért voltak néhányan, akik futva tették meg a gyalogtúrák egy részét). Készítettem pár képet a templomról, bár minden alkalommal megteszem, azért csak nem tudtam lemondani róla.

A templomot elhagyva elértük lassan a lakóparkot, és beértünk az erdőbe. A homokos út elfogyott és következett sár. Meg cuppogás, meg a csúszkálás. (botot nem vittem, gondoltam minek 140 m szintemelkedéshez...)

A Pap Miska forrásnál volt az első ellenőrzési pont (a mi rövid távunkon egyben  az utolsó is). Itt mi megálltunk reggelizni, kaptunk sport szeletet is (nem nyertem:), majd következett egy hosszú, meredek kaptató.

Pap Miska-Forrás (víz nem volt)

Csúszott nekünk is, hát még az utánunk jövőknek....

A következő szakasz az erdőben vitt, néhol lefelé csúszósan, de akkora már megszoktuk, hogy kikerülni a sarat nem lehet.

Sok zöldet láttunk....

Az erdős rész után a város határát értük el, és a kertes házak között értünk be a városközpontba. 

Mi 2 1/2 óra teljesítettük a távot, ettünk egy (kettő,három) zsíros kenyeret, majd haza héveztünk.

A sár....

(elég kemény meló volt otthon letakarítani a bakancsokat, a végeredmény ettől sokkal-sokkal rosszabb volt)

Galgemente 20, Gödöllői dombság ,18,6 km

Mentünk, mert:

                         -mert a 4-es csapatunkból hárman még mindig Aszódon élnek

                         -mert a lányok már tavaly is voltak ezen a távon

                         -mert "lusták" vagyunk, és ez itt volt helyben:)

                         -mert büszkék voltunk P-re, aki a 40 km-es távon indult el

                         -mert gyönyörű ez a vidék

Mondanom sem kell, hogy a vasútállomáson még feldobtunk egy pénzérmét, annyira bizonytalanul vonogattuk a vállunkat, hogy a 12.5 km-es távra menjünk, vagy a 20 km-re. A 12.5 km győzött, mi pedig teljes egyetértésben beneveztünk a 20 km-re....Bár már ezt már akkor tudtuk, mikor H bizonytalanul megkérdezte az érme földet érése utána, hogy "Feldobjam még egyszer?"...

Idén az időjárás is szép volt, a túra előtt nem esett eső, sőt szépen felmelegedett az idő. Igazi nyárvégi időjárás volt. Térképre, szöveges itinerre nem is volt szükség, H és T tavalyról emlékezett az útvonalra, az út pedig végig fel volt szalagozva.

A Hosszú-völgy felé indultunk a városból

Ahol nem volt pontőr, ott lelkesen x-eltünk a zsírkrétával

Biztos vagyok benne, hogy aki Aszódon nőtt fel, már járt ezen a részen. A Hosszú-völgy, Makkos, Paskom tájak mindenkinek ismerősen hangzanak. (vagy csak a mi korosztályunknak?) Iskolai kirándulásokra jöttünk ide, emlékeim szerint a fiúk a Makkosba is sokszor kijöttek.(talán cigizni? :) Paskomban földek, telkek, apró házikók vannak.

Gyönyörű színek

Mivel a szintemelkedés alig haladta meg a 300 m-t, nem volt annyira megerőltető a túra. A megfelelő szalagozás, táblák miatt pedig esélyünk sem volt eltévedni. Én személy szerint szívesen láttam volna több embert, ismerőssel nem is találkoztunk (vagy már megint mi indultunk túl korán???) A cél Aszódon a Butykos kocsmában volt, ahol előzetes rendelés után meleg ételt is lehetett fogyasztani.

Hosszú-völgyi gémeskút 

És láttunk ilyet is (utólag bánom, hogy nem hoztam haza)

Mi hárman

Jövőre, veletek, ugyanitt!

2016.december 28. Mária út/ Máriabesnyő-Aszód, 14 km

Karácsony után, hogy lemozogjuk a bejgliket megcsináltuk az évadzáró túránkat. Igazán büszkék lehetünk magunkra, az idei évben 200 km felett mentünk jócskán. Akkor 2017-ben a 300 km-t célozzuk meg? :):)

Mivel mindenki aszódi (igen, P! én is az vagyok, bármilyen hihetetlen....), ezért a Mária út helyi szakaszára gondoltunk máriabesnyői indulással, aszódi érkezéssel. Korán keltünk, igen gyorsan Máriabesnyőre értünk a helyi busszal. Terveztük, hogy bemegyünk a templomba, de mivel csak 9 órakor "nyitott", így neki vágtunk a szeles, csípős időben. Az úton az időjárás teljesen változó volt: napos, borult, szélcsendes, és az utolsó szakaszon a senki földjén (Bag-Aszód között) rettenetesen fújt a szél.

Máriabesnyő

Mivel nem szervezett túra volt,csak a Mária út térkép volt nálunk, amit végül P helyismeretének köszönhetően elő sem vettünk (de, egyszer volt rá szükségünk). A jelek jó állapotban, látható helyeken voltak felfestve, és néhány táblával is találkoztunk.

 Ha nagyon elbizonytalanodnánk....

A Babati tavakat érintve haladtunk Domonyvölgy felé.

Meseszép volt ez a nagy kékség

 ....és még mindig kék...

A Babati tavaknál mentünk át az autópálya alatt

 

 

A következő pihenőhelyünk a Domonyvölgy és Aszód között (Csintoványi Csárda mellett) található Petőfi forrás volt. A forrás vize annyira közkedvelt, hogy itt az év minden időszakában sorban állnak a környékbeli emberek kannákkal, ezt a vizet fogyasztják.

Itt megpihentünk, majd átkeltünk a 30-as úton Bag irányába. Ez a szakasz annyira nem volt kedvelt, mert az autópálya mellett haladtunk közvetlenül. A hideg miatt minden pocsolyán jégréteg volt, mi (=szigorúan csak csajok! )nagy örömmel szakítottuk be mindent.

Bagra beérve, már nem sok újdonságot láthattunk, a süvítő szél miatt mindenki felvette a kapucnit, igyekeztünk gyorsan átjutni Aszódra. A "Suba közbe" léptünk be (ez ugye nem a  hivatalos neve?) Aszódra, és egy gyors bevásárlás után a Coopban a túrát befejezettnek nyilvánítottuk.

A túra legszebb fája