2016.december 11. HavaZOO 13/20, Budai-hegység

Akit érdekel a történet, hogy is lehet benevezni a 13 km-es távra, majd fél úton átnevezni a 20 km-re, majd fáradtan beérni a célba, az nyugodtan olvasson tovább....Nekünk ez is sikerült!:)

Négyen indultunk szokásosan, de P a 20 km távra nevezett, mondván tavaly megcsináltuk az Oroszlánt, most  neki a Farkas következik. Mi a lányokkal hárman úgy gondoltuk, nekünk bőven elég a 13 km, azon még jót beszélgetni, nem is fáradunk el nagyon, majd P-t bevárjuk a Szépjuhásznéban a zsíros kenyerek fölött ücsörögve.

(apropó beszélgetés: P mesélte, hogy végig a túra alatt két hölgy ment mögötte, akik egész úton csak főztek:)

P gyorsan le is hagyott minket, szerintem örült, hogy végre a saját tempójában mehet, nem kell senkit bevárnia (jó, ezt ő nem mondta, csak én adom a szájába ezeket a szavakat). T nézte a térképet, én olvastam a szöveget - úgy tűnik több kevesebb sikerrel:)

Szép időnk volt: egy idő lekerült rólunk sapka,sál,kesztyű

Az tavalyi Oroszlánról arra emlékeztem, hogy nem volt kedvencem a Hűvösvölgyi út után városi rész, sok lépcsőt és meredek utcát megmásztunk, míg elérkeztünk az Apáthy-szikláig.

Itt sem lefelé mentünk.

A kilátás a szikláról gyönyörű volt.

Az első ellenőrző pont az Árpád-Kilátó volt. Valahogy ez a hely számunkra mindig is egy Bermuda háromszög volt. Már többször előfordult, hogy túrákon itt tétováztunk, hogy milyen irányba is kellene folytatni az utat. 

Sajnos hiába volt az itineren egyértelműen leírva, hogy a Farkas a kék jelzés jobb oldali ágán, az Oroszlán pedig a bal oldali ágán folytatja az útját, mi ezt sajnos benéztük.

De a kilátás csodálatos volt.

Biztos, hogy nem lesz a kedvenc helyünk.

Az Alsó-Kecske-hegyi ellenőrző ponton kellett szembesülni a tudattal, hogy bizony mi a 20 km-es távra tértünk át:) A rikító színű kék autónál mindenki nagyon kedves volt: bőszen kínálgattak vízzel és nápolyival (látszott tán rajtunk, hogy elkeseredtünk???), térképet mutogattak, megbecsülték kb. mennyit kellene visszamenni. Mi is megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy jól már semmikképpen nem járunk: átneveztünk a Farkasra. (és még itt sem mertük P-t felhívni:)

A szél kedvezett a paplan ernyőzéshez, sokan voltak fent az Újlaki-hegy tetején

A Határnyeregnél a két táv újra találkozott, mi újra arra gondoltunk, hogy már igazán nincs sok hátra (de bizony volt). Mindenesetre a végén már nagyon számoltuk a hátralévő kilométereket, és a perceket, egyszerűen elfáradtunk.

Vadaskerti-emlékmű 

Ördög-árok

Szintidőn belül érkeztünk vissza a Szépjuhászné Étteremhez. P addig evett-ivott, míg várnia kellett ránk egy órát. Mi is ettünk zsíros kenyeret, komolyan, szerintem én csak ezért járok teljesítménytúrázni (nem)...:) De muszáj volt végig hallgatni azt is, hogy kinek éppen hol/mi fáj. És hogyha haza érünk, mit nem fogunk csinálni....

Bár volt néhány saras szakasz, ahol cuppogott a bakancs, 

mire leértünk le is száradt a sár.

2016. december 3. Vár a Mikulás! (Budai-hegység, 11 km)

És végre hosszú kihagyás után  én is eljutottam túrázni....  A többiek voltak többször is, de én sajnos soha nem tudtam csatlakozni hozzájuk. De a jó hír, hogy a hétvégén újra együtt négyen, igaz P a hosszabb távot választja, mi hárman lányok, csak a 10 km-es távon nevezünk.

A szombati túra bölcsessége: 

"A deres avar nagyon csúszik! Ha alatta a fagyott föld már enged ki, akkor még jobban!"

De alapjában véve nem volt sok problémánk ezzel, mert mire mi végeztünk, akkor kezdett a talaj nagyjából felengedni. A szokásos időben, 8 óra körül már  neveztünk is. Már akkor láttuk, hogy ez a túra sok gyaloglót vonz, mire visszaértünk már egész kis káosz alakult ki Szépjuhásznéban: egyszerre akart mindenki nevezni és leadni érkezéskor a papírt.

Induláskor. Nem, nem hajnalban indultunk....

Az a bizonyos dér.

Továbbra is készítettem képeket, bár P szerintem teljesen felesleges volt, (és  nem! :) az erdő mindig más arcát mutatja minden hónapban) mert bár ezt a túrát még nem csináltuk meg, de ezt az útvonalat már keresztül-kasul bejártuk többször is más túrák részeként. Csak szöveges leírást kaptunk, P elő sem vette, annyira tudta az utat, mi T-vel azért nem vettük elő, mert annyira fázott a kezünk....

Ez a helyes kis süni mutatta az utat. 

És akkor a képek, hogy merre haladtunk:

Makkosmária

Itt volt az első pontőr, megálltunk, reggeliztünk, kaptunk mandarint.

Felfelé a kaptatón (milyen mélyek lehetnek ugyan?)

Elértük a Normafát

Felmentünk az Erzsébet-kilátóhoz....

Itt aztán tényleg hideg volt, minden padot dér borított.

A felirat:

"Hajni hol vagy?"

(látod Hajni, ennyire hiányoztál nekünk!!!!)

A János-hegyről leereszkedtünk, és meg is érkeztünk újra a Szépjuhásznéhoz, ahol már vár minket a Mikulás mikulás csomag, opcionálisan csoki mikulás. A tömeg miatt az oklevelet nem is kértük ki, csak pecsételtek, és kitűzőt kaptunk.

Már várjuk a következőt!

És a végén pózolva a mikulás csomaggal

2.016. szeptember 10. Vadrózsa teljesítménytúra Hérics TTSE szervezésében (18,2 km)

Vendégblogger felkérésnek eleget téve röviden kommentelem barátságos kis utunkat.

Szombat hajnalban a szokott túratársaság 3/4-e kerekedett fel  Rózsaszentmárton felé(Tündi,Peti és jómagam), Meli családi elfoglaltság miatt nagy sajnálatunkra nem tartott velünk.

Az indulást mindenképp korán terveztük,  mert a szokatlanul meleg szeptemberi időjárás aznapra

30 fok feletti maximumot ígért.

Reggel 8 előtt sikerült rajtolni a rózsaszentmártoni horgásztó közelében kihelyezett indulóponttól.

Az első ,feltételes ellenőrzőpontig(Kopasz-hegy oldala) a faluból kivezető úton vidáman és tempósan meneteltünk.

                  

 

 Az őszi napraforgótábla szomorú képe

                               

A környék jellemző növénye a vadrózsa                                                    

         

Ezután a túra legnehezebb része következett. Felkapaszkodtunk a Somlyó hegyre (397m),ahol a második ellenőrzőpont volt.Útközben volt bőven lihegés , szuszogás mire felértünk, de a panoráma kárpótolt.

 

Kilátás a Somlyó hegyről Apcra

                                    

Ettünk, ittunk, megpihentünk, majd folytattuk utunkat Széleskő felé.Itt  pihenőnk a Széleskő bányató partján volt.Gyors pecsételés,finom szőlővel vártak,elméláztunk a hely szépségén (szerintem mesés).Egy andezit kőfejtő maradványában keletkezett a tó:http://www.turabazis.hu/latnivalok_ismerteto_4794

                                                   Az Apci tengerszem ugrókötéllel             

Innen a Nagy-völgyi pincesor felé vettük az irányt.A pincesoron levő ellenőrzőpontot aránylag hamar, de némi akadállyal (meredek rész,gyökeres-fás kapaszkodás felfelé, esőbennemmennékfel

hegyoldal) értük el.Közben a nap egyre feljebb kúszott a horizonton, nem fáztunk.

                                                                 Itt  már elfáradva

                                                        

Kaptunk frissítőt , buzdítottak, hogy már nincs sok hátra, maradék energiánkat összeszedve a tűző napon leballagtunk a faluba.A célban gyors becsekkolás, víz-víz -víz, majd a helyiek bográcsos vendéglátása.

A szokásos lábszelfi, jelenléti ív helyett:)

                                                                                      

Összességében nagyon jól éreztük magunkat,4 óra 40 perc alatt teljesítettük a túrát.(18,2 km,490m szint)

Izomláz szempontjából idén már többedjére állapítom meg:a Mátra  nem viccel!:-):-)

2016.szeptember 4. Jótékonysági teljesítménytúra a Magyar családokért! (Budai-hegység, 10 km)

Vége a nyárnak, itt az ősz, több kifogás nincs, elindult újra a túraszezon. Bár az időjárást tekintve ma inkább nyár volt, mint az ősz, de jól esett a hűvös levegő az erdőben.
Bemelegítésnek egy 10 km-es túrát választottam, a szintemelkedés is csak 445 m volt, bár bőven volt szuszogás/levegő után kapkodás a Remete-hegy megmászásakor.
Egyedül nem akartam menni, a lányoknak nem volt jó, P pedig az Ecskendre ment, így Á-t vittem magammal.

A rajt a Máriaremete-i Kegytemplomnál volt. Induláskor és érkezéskor is istentisztelet volt, sokan voltak a templomkertben.

Az útvonal a kék sáv és a lila máriaút jelzésen haladt sokáig az Ördög-árok mellett, majd a Remete-hegyre másztunk fel. Hát itt volt egy kevés verejtékező homlok törölgetés:) De a kilátás a tetején kárpótolt minket.

A második ellenőrző pont is kódos lett volna, bár a szervezők a kódot elfelejtették kitenni. Így aztán szájról-szájra járt a hír, hogy kód nincs, mindenki menjen tovább nyugodtan.

A kód hűlt helye

A hegy után már csak lefelé ereszkedtünk, nem történtek nagy meglepetések. Az utolsó szakaszon ki is értünk már az erdőből, bár amikor felnéztünk az utca tetejére, kicsit meghökkentünk.

 Jó hosszan elnyújtva felfelé

 Csinos csatornafedők

Az ősz kezdete az erdőben:

 

Az "égig érő" bogáncs majd 2 méteres volt. 

Összességében bemelegítésnek tényleg tökéletes volt a túra, jól lehetett haladni, a leírás pontos volt. A végén a hosszú betonút nem volt a kedvencem (bár sok igen szép házat láthattunk), de hát valahogy csak vissza kellett érni a városba....

Csak egy ....

....rövid bejelentkezés.

Nem, nem adtuk fel....

Csak megérkezett a nyár, egyeseknek a galambászat "szezonja", másoknak a kert/telek szezonja.
Mondanám, hogy megérkezett a meleg is, de az még nem.
Egyébként is megállapodtunk, hogy nyáron nem túrázunk, egyrészt meleg van, másrészt szétszóródunk sokfelé, csinálja mindenki a dolgát, kötelességét.

De szeptembertől újra gyűjtjük a kilométereket!

2016.05.16. Pinceszer Túrák, Csákberény (Vértes, 14 km)

A pünkösdi túrát tervezgetve Peti 2 lehetőséget vázolt fel nekünk:

1.) Budaörs, ami közel van, de eléggé kaptatós a túra.

2.) Csákberény, ami bár messzebb van, de a szintemelkedés alig haladja meg a 200 m-t, és ráadásul a túra során lehetőség van borkóstolásra is.

Nos, melyiket választottuk? Természetesen a második opciót. Most mind a négyen tudtunk jönni, ami külön öröm volt. Bár azért P-t néha sajnáltuk, mert a 3:1 arány a lányok javára, nem éppen kedvező számára, mármint ami a sok fecsegést és röhögcsélést illeti. Tehát az arányok javítása érdekében szívesen látunk a jövőben minden kieg.: magas, sportos, jóképű  férfit:) Természetesen lányok is jöhetnek bátran.

Újra négyen a tavacska partján

Mert kérem szépen Csákberényben a parkban még kis tó is van....

Csákberényben a helyi művelődési házból indultunk, térképet kaptunk, a szöveges itiner igen kevés információt tartalmazott, ezért arra nem nagyon tudtunk hagyatkozni. Kapásból rossz irányba indultunk el, majd visszafordulva és korrigálva megtaláltuk a helyes utat. (nagy segítség lett volna, ha előtte elolvassuk (!) az itiner kezdő mondatait. De mi akkor azzal voltunk éppen elfoglalva, hogy jajjj, de hideg van/jajjj, de fúj a szél/jajjj, de fázunk. Ezen sajnos nem segített az indulás előtti pálinka welcome drink sem.

  Már felfelé

 Fentről a kilátás

Mire felértünk a "hegy tetejére" lekerültek a sapkák is, és tényleg hasznos volt ezt az utat választani, mert a kilátás csodálatos volt. Egy napsütéses tisztáson meg is álltunk reggelizni, négyen négyfelé dőlve. Volt aki meg is kérdezte, hogy mi vagyunk-e a pontőrök- gondolom, csodálkoztak, hogy alig néhány km után mi már ülünk a fűben. Hát messziről jöttünk, korán indultunk, naaaa.....

 Harsogó zöldek mindenhol

Nagyjából félúton értük el a Csókakői Várat. A vár fel van újítva (bár a festett téglák helyett, talán a kövek korhűbbek lennének), szépen rendbe tették, szabadon látogatható, belépő díj nincs. A Pünkösd miatt nem kevés látogató volt fent éppen.

Kiegészítés: a lépcsősor a várhoz, ahol majd összeomlott a légzésünk és a keringésünk....

 A vár bejárata

A "hegyről" leereszkedve el is értük az első pincét (Kis Pince), ahol bor/pálinka kóstolásra volt lehetőség. Megkínáltak egy helyi süteménnyel (kvircedli) is (recept begyűjtve), igen finom volt.

  Kis Pince

 No, és ez milyen lehet?

Az  utunk a pincék mellett vezetett el, sok-sok szőlőültetvénnyel a hegy oldalában. 

A házikók nagyon szépen rendben voltak tartva, látszik, hogy sok időt töltenek itt a tulajdonosok.

A második borkóstolási lehetőség a Sáfrán pincében volt. Természetesen itt is leültünk, ittunk, kóstoltunk, vettünk elvitelre.

Ettől a ponttól már csak 2 km volt hátra, és visszaértünk a faluba. A szokásos zsíros kenyérrel (hagyma, pirospaprika) fogadtak minket. Miután jól laktunk, el is indultunk haza felé. Csákváron még megálltunk fagyizni a Csuta Cukrászdában . (isteni finom volt!)