Mivel nem akadt jelentkező erre a túrára, kénytelen voltam Á-t elrángatni magammal megkérni, hogy tartson velem. Ekkora távon még nincs nyüszögés, meg rettenetes fáradtság, de egyetlen dolog elengedhetetlen: megfelelő mennyiségű élelem legyen a hátizsákban tekintettel a fejlődő szervezetére és a mérhetetlen étvágyára, mert a távot tulajdonképpen végig ette- amíg volt mit enni.
Nekem, aki kevésbé/nem jól/egyáltalán nem tud tájékozódni (megfelelő jellemző tetszőlegesen kiválasztható!) igen fontos, hogy látótávolságban legyenek előtte, az úton emberek. Így ha bizonytalankodás van, tudom őket követni. Bár ehhez elengedhetetlen, hogy "megfelelő embereket" válasszak ki, mert ugye az is előfordulhat, hogy az előttem lévők is rossz irányba mennek. Néha azért csak bele kell nézni az itinerbe...
A szintidő 4:30 volt, mi 2:41 alatt megcsináltuk.
Piktor tégla-üregek
Nem, nem természeti kincsek ezek az üregek. Az 1880-as években piktortégla-bányászat folyt a Budaörsi hegyekben. Ez az anyag népszerű exportcikknek is számított. A piktortégla egyfajta fehér anyagból készült festőtégla,melyet alapozó fedőanyagként tudtak használni a festés során. A barlangszerű kürtők és tárnák sokszor több 10 méter hosszúak, többször elágaznak. A 1950-es években a bányászat megszűnt, sok üreget betömtek, lerácsoztak, de a mi napig néhány üreg még mindig nyitva áll.
Ez egy piktortégla
Vitorlázó emlékmű. Ami még megmaradt belőle.
A második kódos ellenőrző pont.
Szép helyeket láttunk.
Összességében nem volt megerőltető túra, az elején igen sok lejtős résszel, néhol kavicsos úton.
Bár nekem a túra végére eldőlt a kérdés, mely szerint melyiket "utálom" jobban...
1.) felfelé kaptatni
2.) lefelé ereszkedni.
Egyértelműen 2.), de olyan szinten, hogy alig tudtam haza menni, annyira fájt a térdem. Szinte bicegtem, és még a mai napon is érzem a fájdalmat. (megelőzésképpen következő alkalommal: térdvédő, és porcerősítő szedése)
Ez lett a jutalmunk.
