Együtt a magyar családokért-Teljesítménytúra a Széchenyi hegyen, Budai-hegység, 14,5 km

Sajnos a novemberi közös teljesítménytúrák teljesen kimaradtak, valahogy nehezen tudjuk mostanában összeszervezni a 4-es csapatot. Így végül a vasárnapi túrára ketten maradtunk P-vel. Az eredeti terv szerint a Bakonyba mentünk volna, de a hóviszonyokra tekintettel (előtte P megnézte a térképet, és a helyszínt "úttalan utakon" lehetett megközelíteni, ami a havazás miatt aggasztó volt) végül a Budai-hegység jött csak számításba. (mint tudjuk én azt nagyon szeretem, mert korai indulás esetén nagyjából az ebédre haza is érek.:)

Hóból nem volt hiány a talajon, néha még esett is apró pelyhekben. Az út nagy részén erősen az útra fagyva, a faágakról a letöredezett jégburkolat is ropogott a talpunk alatt, a hőmérséklet 0 C alatt volt.

Bár én mindig szükséges rosszként élem meg a túrabotok használatát (útban van, ha fényképezek, cipelnem kell, ha nem használom), de most nélkülük nehezen boldogultam voltam.

A túra útvonala: 

Széchenyi-hegy- Normafa- Tündér szikla- János-hegy- Makkosmária- Normafa- Széchenyi-hegy

Szintkülönbség:

420 m

Széchenyi-hegy (gyermekvasút megálló)

Normafa 

(reggel valamivel 8 óra után még kietlen, visszafelé már benépesedett)

Tündér szikla

Átmentünk a Libegő alatt is

(működött, talán karbantartás volt?)

János-hegy 

(a játszótéren megreggeliztünk)

Mi ketten....

Meg a hó.....

Galya 10, Mátra, 9,6 km

Ez alkalommal többszörösen is szétváltunk: hárman mentünk a Mátrába, H ment Gödöllőre (bevállalósan 22 km-re:). A Mátrában mi ketten lányok már a 10 km-t is kihívásnak éreztük, de P a Galya 20-at teljesítette.

Korán keltünk, korán indultunk, így 1/2 9-kor már neveztünk is. 5 C körül volt a hőmérséklet, fázott a kezünk, lábunk, arcunk. Persze nem sokáig, ahogy bemelegedtünk (és a hőmérséklet is emelkedett valamennyit), már nem is éreztük a hideget.

volt sok-sok gomba...

...sok-sok színes levél

T-vel sétálva, és sokat fecsegve haladtunk a saját tempónkban. Nem siettünk, megálltunk enni, fényképeztem fűt-fát-bokrot, ráértünk, mert tudtuk, hogy P nélkül nem tudunk haza menni:)

Összességében nagyon jól szervezett túra volt. Az előzetes regisztráció és a résztvevő limit miatt nem volt tömeg, az úton nem tapostuk le egymás sarkát. Az itiner és a térkép alapján teljesen érthető volt az útvonal, nem volt bizonytalanság. Az ellátás full extrás volt, félúton is terített asztal: zsíros, lekváros, vajas kenyér, sajt, olíva, paradicsom, hagyma, uborka, vágott savanyú (és persze ugyanez a célban). Most már be kell vallanom: én csak a zsíros kenyér/csalamádé miatt járok teljesítménytúrákra.

Évekkel ezelőtt, mikor utoljára voltam Galyatetőn, még a Galyatető Turistacentrum nem épült meg. Most ámulva néztem, milyen színvonalas az építmény. Menjetek el, szálljatok meg náluk, én mindenképpen felvettem a kívánságlistámra.

Katt a linkre: http://www.galyacentrum.hu/

Néhány kép

Galya-kilátó

Vörös-kő kilátó

Így hárman: 

A Galyatető-i Kodály templomban aznap a kórus találkozó nyitóünnepsége volt az istentisztelet során, volt, így a túra végén T-vel oda mentünk hallgatni bámészkodni.

Ezek a fess fiatalemberek és egyetlen hölgy a Magyar Légierő zenekar tagjai

(természetesen megvártuk az előadásukat:)

Galgemente 20, Gödöllői dombság ,18,6 km

Mentünk, mert:

                         -mert a 4-es csapatunkból hárman még mindig Aszódon élnek

                         -mert a lányok már tavaly is voltak ezen a távon

                         -mert "lusták" vagyunk, és ez itt volt helyben:)

                         -mert büszkék voltunk P-re, aki a 40 km-es távon indult el

                         -mert gyönyörű ez a vidék

Mondanom sem kell, hogy a vasútállomáson még feldobtunk egy pénzérmét, annyira bizonytalanul vonogattuk a vállunkat, hogy a 12.5 km-es távra menjünk, vagy a 20 km-re. A 12.5 km győzött, mi pedig teljes egyetértésben beneveztünk a 20 km-re....Bár már ezt már akkor tudtuk, mikor H bizonytalanul megkérdezte az érme földet érése utána, hogy "Feldobjam még egyszer?"...

Idén az időjárás is szép volt, a túra előtt nem esett eső, sőt szépen felmelegedett az idő. Igazi nyárvégi időjárás volt. Térképre, szöveges itinerre nem is volt szükség, H és T tavalyról emlékezett az útvonalra, az út pedig végig fel volt szalagozva.

A Hosszú-völgy felé indultunk a városból

Ahol nem volt pontőr, ott lelkesen x-eltünk a zsírkrétával

Biztos vagyok benne, hogy aki Aszódon nőtt fel, már járt ezen a részen. A Hosszú-völgy, Makkos, Paskom tájak mindenkinek ismerősen hangzanak. (vagy csak a mi korosztályunknak?) Iskolai kirándulásokra jöttünk ide, emlékeim szerint a fiúk a Makkosba is sokszor kijöttek.(talán cigizni? :) Paskomban földek, telkek, apró házikók vannak.

Gyönyörű színek

Mivel a szintemelkedés alig haladta meg a 300 m-t, nem volt annyira megerőltető a túra. A megfelelő szalagozás, táblák miatt pedig esélyünk sem volt eltévedni. Én személy szerint szívesen láttam volna több embert, ismerőssel nem is találkoztunk (vagy már megint mi indultunk túl korán???) A cél Aszódon a Butykos kocsmában volt, ahol előzetes rendelés után meleg ételt is lehetett fogyasztani.

Hosszú-völgyi gémeskút 

És láttunk ilyet is (utólag bánom, hogy nem hoztam haza)

Mi hárman

Jövőre, veletek, ugyanitt!

Szavanna 10, Velencei-hegység, 11,5 km

A mai napon megtörtént az évadnyitásunk, teljes létszámmal (értsd 4 fő) részt vettünk a Szavanna teljesítménytúrán. Nálunk az évad szeptemberben kezdődik, és késő tavaszig tart. Persze azért néha külön/hiányosan/másokkal is megyünk túrázni, ezért most különösen nagy öröm volt, hogy mindenkinek jó volt az időpont. Bár ehhez kellett H is, aki már több, mint egy hónappal ezelőtt közölte, hogy ezt a túrát közösen kell megcsinálni, "jó lesz ez gyerekek, higyjétek el".....
Az idei évben én teljesen elmaradtam a túrákról, nekem egyfajta bemelegítés is volt, hogy bírom-e, és jelentem, igen bírom.

Sukoróra mentünk kora reggel, az első indulók között voltunk a 7:50-es rajtidővel. A futókat csak jóval később indították, a túrázók nagy része pedig még nem ért ide. De lehet, hogy az időjárás is hozzájárult, bár az eső nem esett, de az út nagy részén erősen fújt a szél. Számunkra ez tökéletes túrázó idő volt, egyetlen dologban értünk egyet teljesen: melegben nem túrázunk.

kilátás a Velencei-tóra, borús időjárással

A túra profi szervezésű volt, bár mikor az indulásnál az itinert a kezünkbe nyomták, kicsit csodálkoztunk, hogy szöveges leírás nincs. Néhány km után be is láttuk, hogy teljesen felesleges: táblák és szalagok jelezték végig az utat, eltévedésre esély sem volt.

nagyon praktikusak voltak ezek a leszúrható táblácskák

A túra nem volt megerőltető, a szintemelkedés minimális, 286 m volt. Egyetlen rövid rész volt, ahol meredek(ebb) volt a lejtő, és csúszott  a száraz avar, föld. Én egyszerűen itthon felejtettem a botokat, de P -nek és H-nak nagyon hasznos segítség volt.

Komótos tempóban  sétáltuk végig a 11.5 km-t és már 12 óra előtt a célban voltunk. Az iskolában terített asztallal vártak, a szokásos zsíroskenyér-hagyma-csalamádé menü mellett, rengeteg görögdinnye, és házi sütemény volt.

Még képek:

barkácsolt híd, a patak teljesen ki volt száradva

A következő közös túránk Aszódon lesz, jó helyismerettel vágunk majd neki, az biztos:)

Téli séta (Nagy-Hárs-hegy, Kis-Hárs-hegy) Budai-hegység (3 km)

A rövidke sétánkat R-rel, igen hosszas egyeztetés előzte meg, mert én teljesítménytúrára szerettem volna menni, ő pedig kötetlenül, a kiválasztott útvonalon. A Hárs-hegyet javasolta, így a két kilátót is megnézhettük. Bár igen sűrűn járunk a Budai-hegységbe, de ezt a két kilátót még egyik túraútvonalunk sem érintette, így hagytam magam meggyőzni, hogy jó lesz ez nekünk.

Hó és tiszta idő volt, nagy örömünkre

Az útvonal nem túl bonyolult: a Szépjuhászné gyermekvasút megállótól indul, majd a sárga jelzést követve eljutunk a Kis-Hárs-hegyig. Tovább haladva a Nagy-Hárs-hegy következik, majd a zöld körút jelzésre áttérve visszaérünk a Szépjuhásznéhoz. A táv, rövid, könnyű, a kilátók miatt érdekes is.

Kaán Károly-kilátó 

Nagy-Hárs-hegy

És a kilátás fentről

Bátori barlang bejárata

(lezárt)

Makovecz Imre-kilátó

Kis-Hárs-hegy

Ilyen volt a havas táj

Ráérős, beszélgetés sétánk volt.  Az új túrabotjaimat kipróbáltam, egyelőre még szokom őket. De egyértelműen nagyon hasznos volt a hóban. Ha az időjárás alkalmas lesz, a Téli Mátra túrán újra használhatom őket.

2016.december 28. Mária út/ Máriabesnyő-Aszód, 14 km

Karácsony után, hogy lemozogjuk a bejgliket megcsináltuk az évadzáró túránkat. Igazán büszkék lehetünk magunkra, az idei évben 200 km felett mentünk jócskán. Akkor 2017-ben a 300 km-t célozzuk meg? :):)

Mivel mindenki aszódi (igen, P! én is az vagyok, bármilyen hihetetlen....), ezért a Mária út helyi szakaszára gondoltunk máriabesnyői indulással, aszódi érkezéssel. Korán keltünk, igen gyorsan Máriabesnyőre értünk a helyi busszal. Terveztük, hogy bemegyünk a templomba, de mivel csak 9 órakor "nyitott", így neki vágtunk a szeles, csípős időben. Az úton az időjárás teljesen változó volt: napos, borult, szélcsendes, és az utolsó szakaszon a senki földjén (Bag-Aszód között) rettenetesen fújt a szél.

Máriabesnyő

Mivel nem szervezett túra volt,csak a Mária út térkép volt nálunk, amit végül P helyismeretének köszönhetően elő sem vettünk (de, egyszer volt rá szükségünk). A jelek jó állapotban, látható helyeken voltak felfestve, és néhány táblával is találkoztunk.

 Ha nagyon elbizonytalanodnánk....

A Babati tavakat érintve haladtunk Domonyvölgy felé.

Meseszép volt ez a nagy kékség

 ....és még mindig kék...

A Babati tavaknál mentünk át az autópálya alatt

 

 

A következő pihenőhelyünk a Domonyvölgy és Aszód között (Csintoványi Csárda mellett) található Petőfi forrás volt. A forrás vize annyira közkedvelt, hogy itt az év minden időszakában sorban állnak a környékbeli emberek kannákkal, ezt a vizet fogyasztják.

Itt megpihentünk, majd átkeltünk a 30-as úton Bag irányába. Ez a szakasz annyira nem volt kedvelt, mert az autópálya mellett haladtunk közvetlenül. A hideg miatt minden pocsolyán jégréteg volt, mi (=szigorúan csak csajok! )nagy örömmel szakítottuk be mindent.

Bagra beérve, már nem sok újdonságot láthattunk, a süvítő szél miatt mindenki felvette a kapucnit, igyekeztünk gyorsan átjutni Aszódra. A "Suba közbe" léptünk be (ez ugye nem a  hivatalos neve?) Aszódra, és egy gyors bevásárlás után a Coopban a túrát befejezettnek nyilvánítottuk.

A túra legszebb fája