A "szülőföld" kötelez, ezért mi már a Téli Margitát igen sokszor, különböző távokon megcsináltuk.
Az igazsághoz tartozik, hogy minden évben elmondjuk, hogy nagyon-nagyon utáljuk a városból kivezető beton utas szakaszt, de hát na, erőt veszünk magunkon, és csak elmegyünk...
Idén szerte szét szóródtunk (T. kivételével, aki a Sváb bálban ropta), P. megcsinálta a 30 km-t, H. ment a 12 km-en, én pedig külön gyerekestől szintén a 12 km-re neveztem be.
07:00-09:00 óra között lehetett nevezni, nekünk szerencsénk volt, a sor vége még csak az udvaron állt, de volt akinek kerek egy órát kellett sorban állnia, míg nevezni tudott.
A városból kifelé vezető úton
(a futókat még nem indították el ekkor)
Máriabesnyő, Kegyhely
Közkedvelt hely a fényképezésre
Mivel a futókat csak 9 órakor indították, így Máriabesnyőig csak gyaloglókkal találkoztunk. (azért voltak néhányan, akik futva tették meg a gyalogtúrák egy részét). Készítettem pár képet a templomról, bár minden alkalommal megteszem, azért csak nem tudtam lemondani róla.
A templomot elhagyva elértük lassan a lakóparkot, és beértünk az erdőbe. A homokos út elfogyott és következett sár. Meg cuppogás, meg a csúszkálás. (botot nem vittem, gondoltam minek 140 m szintemelkedéshez...)
A Pap Miska forrásnál volt az első ellenőrzési pont (a mi rövid távunkon egyben az utolsó is). Itt mi megálltunk reggelizni, kaptunk sport szeletet is (nem nyertem:), majd következett egy hosszú, meredek kaptató.
Pap Miska-Forrás (víz nem volt)
Csúszott nekünk is, hát még az utánunk jövőknek....
A következő szakasz az erdőben vitt, néhol lefelé csúszósan, de akkora már megszoktuk, hogy kikerülni a sarat nem lehet.
Sok zöldet láttunk....
Az erdős rész után a város határát értük el, és a kertes házak között értünk be a városközpontba.
Mi 2 1/2 óra teljesítettük a távot, ettünk egy (kettő,három) zsíros kenyeret, majd haza héveztünk.
A sár....
(elég kemény meló volt otthon letakarítani a bakancsokat, a végeredmény ettől sokkal-sokkal rosszabb volt)
