Szavanna 10, Velencei-hegység, 11,5 km

A mai napon megtörtént az évadnyitásunk, teljes létszámmal (értsd 4 fő) részt vettünk a Szavanna teljesítménytúrán. Nálunk az évad szeptemberben kezdődik, és késő tavaszig tart. Persze azért néha külön/hiányosan/másokkal is megyünk túrázni, ezért most különösen nagy öröm volt, hogy mindenkinek jó volt az időpont. Bár ehhez kellett H is, aki már több, mint egy hónappal ezelőtt közölte, hogy ezt a túrát közösen kell megcsinálni, "jó lesz ez gyerekek, higyjétek el".....
Az idei évben én teljesen elmaradtam a túrákról, nekem egyfajta bemelegítés is volt, hogy bírom-e, és jelentem, igen bírom.

Sukoróra mentünk kora reggel, az első indulók között voltunk a 7:50-es rajtidővel. A futókat csak jóval később indították, a túrázók nagy része pedig még nem ért ide. De lehet, hogy az időjárás is hozzájárult, bár az eső nem esett, de az út nagy részén erősen fújt a szél. Számunkra ez tökéletes túrázó idő volt, egyetlen dologban értünk egyet teljesen: melegben nem túrázunk.

kilátás a Velencei-tóra, borús időjárással

A túra profi szervezésű volt, bár mikor az indulásnál az itinert a kezünkbe nyomták, kicsit csodálkoztunk, hogy szöveges leírás nincs. Néhány km után be is láttuk, hogy teljesen felesleges: táblák és szalagok jelezték végig az utat, eltévedésre esély sem volt.

nagyon praktikusak voltak ezek a leszúrható táblácskák

A túra nem volt megerőltető, a szintemelkedés minimális, 286 m volt. Egyetlen rövid rész volt, ahol meredek(ebb) volt a lejtő, és csúszott  a száraz avar, föld. Én egyszerűen itthon felejtettem a botokat, de P -nek és H-nak nagyon hasznos segítség volt.

Komótos tempóban  sétáltuk végig a 11.5 km-t és már 12 óra előtt a célban voltunk. Az iskolában terített asztallal vártak, a szokásos zsíroskenyér-hagyma-csalamádé menü mellett, rengeteg görögdinnye, és házi sütemény volt.

Még képek:

barkácsolt híd, a patak teljesen ki volt száradva

A következő közös túránk Aszódon lesz, jó helyismerettel vágunk majd neki, az biztos:)

Téli séta (Nagy-Hárs-hegy, Kis-Hárs-hegy) Budai-hegység (3 km)

A rövidke sétánkat R-rel, igen hosszas egyeztetés előzte meg, mert én teljesítménytúrára szerettem volna menni, ő pedig kötetlenül, a kiválasztott útvonalon. A Hárs-hegyet javasolta, így a két kilátót is megnézhettük. Bár igen sűrűn járunk a Budai-hegységbe, de ezt a két kilátót még egyik túraútvonalunk sem érintette, így hagytam magam meggyőzni, hogy jó lesz ez nekünk.

Hó és tiszta idő volt, nagy örömünkre

Az útvonal nem túl bonyolult: a Szépjuhászné gyermekvasút megállótól indul, majd a sárga jelzést követve eljutunk a Kis-Hárs-hegyig. Tovább haladva a Nagy-Hárs-hegy következik, majd a zöld körút jelzésre áttérve visszaérünk a Szépjuhásznéhoz. A táv, rövid, könnyű, a kilátók miatt érdekes is.

Kaán Károly-kilátó 

Nagy-Hárs-hegy

És a kilátás fentről

Bátori barlang bejárata

(lezárt)

Makovecz Imre-kilátó

Kis-Hárs-hegy

Ilyen volt a havas táj

Ráérős, beszélgetés sétánk volt.  Az új túrabotjaimat kipróbáltam, egyelőre még szokom őket. De egyértelműen nagyon hasznos volt a hóban. Ha az időjárás alkalmas lesz, a Téli Mátra túrán újra használhatom őket.

2016.december 28. Mária út/ Máriabesnyő-Aszód, 14 km

Karácsony után, hogy lemozogjuk a bejgliket megcsináltuk az évadzáró túránkat. Igazán büszkék lehetünk magunkra, az idei évben 200 km felett mentünk jócskán. Akkor 2017-ben a 300 km-t célozzuk meg? :):)

Mivel mindenki aszódi (igen, P! én is az vagyok, bármilyen hihetetlen....), ezért a Mária út helyi szakaszára gondoltunk máriabesnyői indulással, aszódi érkezéssel. Korán keltünk, igen gyorsan Máriabesnyőre értünk a helyi busszal. Terveztük, hogy bemegyünk a templomba, de mivel csak 9 órakor "nyitott", így neki vágtunk a szeles, csípős időben. Az úton az időjárás teljesen változó volt: napos, borult, szélcsendes, és az utolsó szakaszon a senki földjén (Bag-Aszód között) rettenetesen fújt a szél.

Máriabesnyő

Mivel nem szervezett túra volt,csak a Mária út térkép volt nálunk, amit végül P helyismeretének köszönhetően elő sem vettünk (de, egyszer volt rá szükségünk). A jelek jó állapotban, látható helyeken voltak felfestve, és néhány táblával is találkoztunk.

 Ha nagyon elbizonytalanodnánk....

A Babati tavakat érintve haladtunk Domonyvölgy felé.

Meseszép volt ez a nagy kékség

 ....és még mindig kék...

A Babati tavaknál mentünk át az autópálya alatt

 

 

A következő pihenőhelyünk a Domonyvölgy és Aszód között (Csintoványi Csárda mellett) található Petőfi forrás volt. A forrás vize annyira közkedvelt, hogy itt az év minden időszakában sorban állnak a környékbeli emberek kannákkal, ezt a vizet fogyasztják.

Itt megpihentünk, majd átkeltünk a 30-as úton Bag irányába. Ez a szakasz annyira nem volt kedvelt, mert az autópálya mellett haladtunk közvetlenül. A hideg miatt minden pocsolyán jégréteg volt, mi (=szigorúan csak csajok! )nagy örömmel szakítottuk be mindent.

Bagra beérve, már nem sok újdonságot láthattunk, a süvítő szél miatt mindenki felvette a kapucnit, igyekeztünk gyorsan átjutni Aszódra. A "Suba közbe" léptünk be (ez ugye nem a  hivatalos neve?) Aszódra, és egy gyors bevásárlás után a Coopban a túrát befejezettnek nyilvánítottuk.

A túra legszebb fája

2016.december 11. HavaZOO 13/20, Budai-hegység

Akit érdekel a történet, hogy is lehet benevezni a 13 km-es távra, majd fél úton átnevezni a 20 km-re, majd fáradtan beérni a célba, az nyugodtan olvasson tovább....Nekünk ez is sikerült!:)

Négyen indultunk szokásosan, de P a 20 km távra nevezett, mondván tavaly megcsináltuk az Oroszlánt, most  neki a Farkas következik. Mi a lányokkal hárman úgy gondoltuk, nekünk bőven elég a 13 km, azon még jót beszélgetni, nem is fáradunk el nagyon, majd P-t bevárjuk a Szépjuhásznéban a zsíros kenyerek fölött ücsörögve.

(apropó beszélgetés: P mesélte, hogy végig a túra alatt két hölgy ment mögötte, akik egész úton csak főztek:)

P gyorsan le is hagyott minket, szerintem örült, hogy végre a saját tempójában mehet, nem kell senkit bevárnia (jó, ezt ő nem mondta, csak én adom a szájába ezeket a szavakat). T nézte a térképet, én olvastam a szöveget - úgy tűnik több kevesebb sikerrel:)

Szép időnk volt: egy idő lekerült rólunk sapka,sál,kesztyű

Az tavalyi Oroszlánról arra emlékeztem, hogy nem volt kedvencem a Hűvösvölgyi út után városi rész, sok lépcsőt és meredek utcát megmásztunk, míg elérkeztünk az Apáthy-szikláig.

Itt sem lefelé mentünk.

A kilátás a szikláról gyönyörű volt.

Az első ellenőrző pont az Árpád-Kilátó volt. Valahogy ez a hely számunkra mindig is egy Bermuda háromszög volt. Már többször előfordult, hogy túrákon itt tétováztunk, hogy milyen irányba is kellene folytatni az utat. 

Sajnos hiába volt az itineren egyértelműen leírva, hogy a Farkas a kék jelzés jobb oldali ágán, az Oroszlán pedig a bal oldali ágán folytatja az útját, mi ezt sajnos benéztük.

De a kilátás csodálatos volt.

Biztos, hogy nem lesz a kedvenc helyünk.

Az Alsó-Kecske-hegyi ellenőrző ponton kellett szembesülni a tudattal, hogy bizony mi a 20 km-es távra tértünk át:) A rikító színű kék autónál mindenki nagyon kedves volt: bőszen kínálgattak vízzel és nápolyival (látszott tán rajtunk, hogy elkeseredtünk???), térképet mutogattak, megbecsülték kb. mennyit kellene visszamenni. Mi is megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy jól már semmikképpen nem járunk: átneveztünk a Farkasra. (és még itt sem mertük P-t felhívni:)

A szél kedvezett a paplan ernyőzéshez, sokan voltak fent az Újlaki-hegy tetején

A Határnyeregnél a két táv újra találkozott, mi újra arra gondoltunk, hogy már igazán nincs sok hátra (de bizony volt). Mindenesetre a végén már nagyon számoltuk a hátralévő kilométereket, és a perceket, egyszerűen elfáradtunk.

Vadaskerti-emlékmű 

Ördög-árok

Szintidőn belül érkeztünk vissza a Szépjuhászné Étteremhez. P addig evett-ivott, míg várnia kellett ránk egy órát. Mi is ettünk zsíros kenyeret, komolyan, szerintem én csak ezért járok teljesítménytúrázni (nem)...:) De muszáj volt végig hallgatni azt is, hogy kinek éppen hol/mi fáj. És hogyha haza érünk, mit nem fogunk csinálni....

Bár volt néhány saras szakasz, ahol cuppogott a bakancs, 

mire leértünk le is száradt a sár.

2016. december 3. Vár a Mikulás! (Budai-hegység, 11 km)

És végre hosszú kihagyás után  én is eljutottam túrázni....  A többiek voltak többször is, de én sajnos soha nem tudtam csatlakozni hozzájuk. De a jó hír, hogy a hétvégén újra együtt négyen, igaz P a hosszabb távot választja, mi hárman lányok, csak a 10 km-es távon nevezünk.

A szombati túra bölcsessége: 

"A deres avar nagyon csúszik! Ha alatta a fagyott föld már enged ki, akkor még jobban!"

De alapjában véve nem volt sok problémánk ezzel, mert mire mi végeztünk, akkor kezdett a talaj nagyjából felengedni. A szokásos időben, 8 óra körül már  neveztünk is. Már akkor láttuk, hogy ez a túra sok gyaloglót vonz, mire visszaértünk már egész kis káosz alakult ki Szépjuhásznéban: egyszerre akart mindenki nevezni és leadni érkezéskor a papírt.

Induláskor. Nem, nem hajnalban indultunk....

Az a bizonyos dér.

Továbbra is készítettem képeket, bár P szerintem teljesen felesleges volt, (és  nem! :) az erdő mindig más arcát mutatja minden hónapban) mert bár ezt a túrát még nem csináltuk meg, de ezt az útvonalat már keresztül-kasul bejártuk többször is más túrák részeként. Csak szöveges leírást kaptunk, P elő sem vette, annyira tudta az utat, mi T-vel azért nem vettük elő, mert annyira fázott a kezünk....

Ez a helyes kis süni mutatta az utat. 

És akkor a képek, hogy merre haladtunk:

Makkosmária

Itt volt az első pontőr, megálltunk, reggeliztünk, kaptunk mandarint.

Felfelé a kaptatón (milyen mélyek lehetnek ugyan?)

Elértük a Normafát

Felmentünk az Erzsébet-kilátóhoz....

Itt aztán tényleg hideg volt, minden padot dér borított.

A felirat:

"Hajni hol vagy?"

(látod Hajni, ennyire hiányoztál nekünk!!!!)

A János-hegyről leereszkedtünk, és meg is érkeztünk újra a Szépjuhásznéhoz, ahol már vár minket a Mikulás mikulás csomag, opcionálisan csoki mikulás. A tömeg miatt az oklevelet nem is kértük ki, csak pecsételtek, és kitűzőt kaptunk.

Már várjuk a következőt!

És a végén pózolva a mikulás csomaggal

2.016. szeptember 10. Vadrózsa teljesítménytúra Hérics TTSE szervezésében (18,2 km)

Vendégblogger felkérésnek eleget téve röviden kommentelem barátságos kis utunkat.

Szombat hajnalban a szokott túratársaság 3/4-e kerekedett fel  Rózsaszentmárton felé(Tündi,Peti és jómagam), Meli családi elfoglaltság miatt nagy sajnálatunkra nem tartott velünk.

Az indulást mindenképp korán terveztük,  mert a szokatlanul meleg szeptemberi időjárás aznapra

30 fok feletti maximumot ígért.

Reggel 8 előtt sikerült rajtolni a rózsaszentmártoni horgásztó közelében kihelyezett indulóponttól.

Az első ,feltételes ellenőrzőpontig(Kopasz-hegy oldala) a faluból kivezető úton vidáman és tempósan meneteltünk.

                  

 

 Az őszi napraforgótábla szomorú képe

                               

A környék jellemző növénye a vadrózsa                                                    

         

Ezután a túra legnehezebb része következett. Felkapaszkodtunk a Somlyó hegyre (397m),ahol a második ellenőrzőpont volt.Útközben volt bőven lihegés , szuszogás mire felértünk, de a panoráma kárpótolt.

 

Kilátás a Somlyó hegyről Apcra

                                    

Ettünk, ittunk, megpihentünk, majd folytattuk utunkat Széleskő felé.Itt  pihenőnk a Széleskő bányató partján volt.Gyors pecsételés,finom szőlővel vártak,elméláztunk a hely szépségén (szerintem mesés).Egy andezit kőfejtő maradványában keletkezett a tó:http://www.turabazis.hu/latnivalok_ismerteto_4794

                                                   Az Apci tengerszem ugrókötéllel             

Innen a Nagy-völgyi pincesor felé vettük az irányt.A pincesoron levő ellenőrzőpontot aránylag hamar, de némi akadállyal (meredek rész,gyökeres-fás kapaszkodás felfelé, esőbennemmennékfel

hegyoldal) értük el.Közben a nap egyre feljebb kúszott a horizonton, nem fáztunk.

                                                                 Itt  már elfáradva

                                                        

Kaptunk frissítőt , buzdítottak, hogy már nincs sok hátra, maradék energiánkat összeszedve a tűző napon leballagtunk a faluba.A célban gyors becsekkolás, víz-víz -víz, majd a helyiek bográcsos vendéglátása.

A szokásos lábszelfi, jelenléti ív helyett:)

                                                                                      

Összességében nagyon jól éreztük magunkat,4 óra 40 perc alatt teljesítettük a túrát.(18,2 km,490m szint)

Izomláz szempontjából idén már többedjére állapítom meg:a Mátra  nem viccel!:-):-)