Medve-szurdok
(Ausztria, Bärenschützklamm)
750 utazással töltött km
10,76 gyaloglással megtett km
115 db híd
49 létra
2900 lépcsőfok
Ki is pipáltam a Medve-szurdokot a bakancslistámon, ami már évek óta a listán tornyosult, hogy egyszer majd...
Muszáj még egyszer (és nem utoljára) Vikinek és Petinek megköszönni, mert nélkülük nem jött volna létre ez az út.
Ez Mixnitz (a falu vége), parkolókkal, innen indultunk
Mivel a szurdok május 1-től van nyitva, vasárnap is volt, nem is hétágra sütött a nap, ezért rajtunk kívül nem sokan voltak. (meglepő módon több magyarral találkoztunk, mint osztrákkal, sőt hazafelé kiderült, hogy a gyerekek osztályfőnöke éppen egy nappal előttünk járt a szurdokban).
A szurdokot végig a saját tempónkban tettük meg, előttünk is-utánunk is csak néhányan lézengtek, nem kellett várni, lassítani, ott álltunk meg pihenni, ahol kedvünk volt, senkit nem akadályoztunk.
A parkolótól a szurdok bejáratáig egy erősen emelkedő szakaszon jutottunk el, ami kb. 45 percet vett igénybe. Gyönyörű hegyeket láttunk útközben, a patak mellettünk csobogott, zöld fenyők, mohák, virágok.
Itt láttuk meg először, mi is vár ránk a szurdokban
(így nézett ki egy híd/létra)
A fából készült hídak és létrák teljesen biztonságosak voltak. Nem voltak elöregedve, nem hiányoztak részei (talán egy helyen egy korlát nem volt a helyén).
A gyerekek a vályúnál...
(nem tudtuk meg, hogy iható volt-e a víz, mindenesetre ők fogyasztottak)
A szurdok bejáratánál szusszantuk egyet (=ettünk, ittunk), a gyerekeket nyelvgyakorlás céljából elküldtük megvenni a jegyeket, és neki vágtunk. Most rengeteg kép következik, majd minden lépésnél elővettem a fényképezőgépemet, annyi csodálatosat láttunk.
Minden létra alján egy kis tábla jelezte, hogy hol tartunk
Itt táblával jelezték, hogy 6 hosszú létra fog következni...
A fiúk egy szívet láttak benne
Mindenesetre a múlt heti természetismeret anyagot (a víz romboló hatása)
élőben is megfigyelhették
Ez a hütte egy fess fiatalember munkahelye
(lelkesen pecsételtünk mi anyukák)
Utólag bánom, hogy nem kérdeztük ki, minden nap feljön-e, önkéntes munka-e,
mivel tölti a napját itt fenn a magasban
Miután a 164.lépcsősoron is végig mentünk - és még mindig emelkedett- egy pár perces sétával szintén egy hüttéhez értünk. Ahol természetesen megint evés-ivás következett. Itt azért már érezhetően lehűlt a levegő, és kicsit be is volt borulva.
Innen lehet még feljebb menni, vagy lefelé ereszkedve egy másik parkolóba leérni, vagy a kiindulási parkolóba visszatérni. Mi az utolsó lehetőséget választottuk, és elindultunk visszafelé. Útközben esni kezdett, így az esőkabátok is előkerültek. Nem volt egyszerű az út, a vizes kövek és az avar csúszott.
(a nagyon meredek helyeken korlátokat szereltek fel). Az út utolsó szakasza ugyanaz volt, mint a felfelé tartó szakasz első része.
A szomszéd rétje...
Hogy a fogadalmunkat szentesítsük, miszerint történjen bármi, 3 év múlva újra eljövünk május 8-án ide, hozzuk a testvérgyerekeket is, akik már akkor elég nagyok lesznek, hogy megtegyék az utat, a fiúk hárman pénzt dobtak a patakba.
Tehát 2019-ben újra Medve-szurdok!
