2016.04.23. Galga Túrák 15 km (Gödöllői dombság, 13,36 km)

Ha a Mátrában otthonosan mozgunk, a Galga völgyében különösen... 

A túra Galgahévízről indult, kigyalogoltunk a falu végébe, megkerültük, a másik végében bementünk, Bika-tavat körbejártuk, Szent András dombot megmásztuk, és visszasétáltunk a faluba. Kb. ennyi volt a túra: 13.36 km.

Ugye mondanom sem kell, hogy az összes szintemelkedés 208 m volt:) 

De ettől függetlenül nagyon tetszett mindannyiunknak. Én a Bika-tónál talán 30 éve voltam utoljára (bár akkor még Galgahévízi Víztározó volt a neve:), jó volt végig járni ezt a részt, mivel nem emelkedett, nagyon vidáman gyalogoltunk.

Mi hárman és a repce

Térképet nem kaptunk, szöveges itiner segített (volna). Az út ki volt szalagozva, de ettől függetlenül két ponton is bizonytalankodtunk. Az Ökofalut elhagyva, találomra mentünk a tóhoz, és a Szent András-hegyet is a másik oldaláról (természetesen a "meredekebb") másztuk meg.

Nem napsütésre ébredtünk

Ez már a Galga

Ez meg a hídja

A harmadik ellenőrzési pont az Ökofaluban volt. Kaptunk piros almát, lehetett fogyasztani gyógynövényes teát. (utóbbit csak P vállalta be:)

A repce gyönyörű sárgán virágzott

Mi közvetlenül a Bika-tó partján trappoltunk, mint utóbb kiderült , direkt kérték az illetékesek a tónál, hogy ne ott menjen az útvonal, eléggé balesetveszélyes a keskeny tóparti szakaszon végig menni. Mi végül a tó parton ültünk le reggelizni.

Sikerült átkelni mindenkinek....

Bika-tó kerülés

Jóval a szintidőn belül teljesítettünk, büszkék is voltunk magunkra. Mikor beértünk a célba, egyből tovább irányítottak  minket az iskola ebédlőjébe. A menü gulyásleves  (az udvaron főzték) és frissen sütött herőke (házi baracklekvárral) volt. Mondanom sem kell, nagyon jól esett.

Ettünk, ittunk, még útba ejtettük a galgahévízi temetőt (egy volt gimnáziumi osztálytársunk van eltemetve ott). Persze nem hagyhattuk ki, hogy P meghívott minket a hévízgyörki cukrászdában egy fagyira.  Jövőre mindenképpen újra:)