2016.04.02. Mátrai Decathlon Túranap, Sástó 13 (12,6 km, Mátra)

A hétvégén ismerős helyen jártunk, hiszen a Mátra közeléből származunk, praktikusság szempontjából elég sokszor voltunk ezen a vidéken osztály- és családi kirándulásokon.
De a legfontosabb: végre elérkezett a H által már annyira vágyott Decathlon Túranap... :)
És ami ettől is fontosabb: csodálatos volt az idő, végre napsütésben tettük meg az utat.

Újra négyen...

A mátrafüredi Erdészeti Szakiskolából indultunk. Mivel előneveztünk, nem kellett hosszan sorba állni, bár lehet, hogy ez újra a korai indulásnak tudható be. Mikor mi beértünk a célba, még akkor is igen sokan indultak neki a különböző távoknak.

Tökéletesen szervezett túra volt: színes itiner (táv, emelkedés/süllyedés, részidő, összidő feltüntetésével), ellenőrzőpontokon rágcsálni- és innivaló, végig szalagozott útvonal, célban zsíros és lekváros kenyér.

A 12,6 km egy kellemes séta volt mindannyiunknak, élveztük minden percét.

 Rákóczi-forrás (1.ellenőrzési pont)

Sástó (2.ellenőrzési pont)

Útközben...

Hosszasan néztük a kőfejtőt

Ez már a 4.ellenőrző pont: Kozmáry-kilátó

Előételnek megettük a zsíros/lekváros kenyereket a célban,  (H "intézkedésének":) köszönhetően a teát is megfelelően beízesítették), majd felmentünk (már kocsival) Sástóra ebédelni. (hmmmm, juhtúrós sztrapacska) Ebéd után még arra is volt erőnk, hogy körbe sétáljuk a tavat. 

Le is írom, hogy jövőre mind a négyen emlékezzünk erre a mondatra: 2017-ben a Kékestető 25 km túrára nevezünk be ! (ugye???)

2016.03.26. Dél-Börzsönyi Kilátások (15 km, Börzsöny)

Először is egy lábszelfi H örömére, aki sajnos most nem tudott jönni velünk, no de majd a hétvégi Mátra túrán, ugye-ugye?

3 x 2 

Ezen a túrán gyorsan kiderült számunkra, hogy a Börzsöny, az bizony nem a Budai-hegység...Emelkedett. Nagyon. Sokszor. Volt bőven szuszogás, verejték, sőt egy-két keresetlen szó is elhagyta a számat...Persze T már a kocsiban felkészített minket, hogy ő utána olvasott, és bár mindenhol azt írták, hogy a kilátás kárpótol mindenért, de nagyon sokat kell felfelé menni (767 m volt az összes szintemelkedés)

Zebegény nagyon hangulatos község, tiszta, rendezett. Húsvét miatt az udvarokon tojásfák álltak, sőt még a kerítéseken is tojások lógtak.

Most sem sütött a nap...

Az iskolából indultunk, először a Trianoni-emlékművet érintettünk.

Majd a Bodzás-pihenő, Borostyánkői-pihenő következett. az út végig felfelé haladt, sok mesélni valóm nincs róla. Amikor éppen kaptunk rendesen levegőt, akkor jókat beszélgettünk. A jelek jól láthatóak voltak, az itiner is segítette a tájékozódást, az útvonal még fel is volt szalagozva. Az ellenőrző pontokon kaptunk csokitojást, sütit, csokoládét. A nevezésnél nem volt tumultus, a különböző távokat nem egyszerre indították, hanem sávosan. 

A 3.ellenőrző pont a Hegyes-tetőn volt, gyönyörű kilátással.

Ez a kilátás tényleg kárpótolt...mindenért

A Hegyes-tető után még mindig volt feljebb, de már nem annyira meredeken és hosszan. Kövesmező után már határozottan élveztük a gyaloglást. T-vel jól együttműködtünk: felfelé neki volt szüksége a túrabotokra, lefelé pedig nekem. (igen, Peti, tudom, nekem is kell vennem :)

Ki milyen állatot vél felismerni benne? 

Hunyor (védett)

Itt minket védett a kerítés a "lyuk" körül

A túra végén a temető mellett ereszkedtünk vissza a városba. Elhaladtunk a Hajózástörténeti Múzeum mellett. Gyors fejszámolás után rájöttünk, hogy kb. 30 (!) éve mi már voltunk itt egy osztálykiránduláson általános iskolában. 

http://www.hajozastortenet.iweb.hu/

(katt-katt a linkre)

A célban meleg étellel  (mákos-lekváros tészta) vártak. Persze ez nem akadályozott meg minket abban, hogy beüljük még utána egy helyi cukrászdában.

A túra végén azt mondtam, hogy jövőre ide esőben/eső után/eső előtt * biztosan nem, persze már most megszépültek az emlékek....

* voltak olyan szakaszok, ahol erősen lejtett az ösvény lefelé (kövek sem voltak, vagy éppen fák, amibe kapaszkodni lehetett), vagy éppen voltak olyan meredek szakaszok felfelé, amelyekkel a sárban biztosan nem tudtunk volna megküzdeni.

2016.03.20. Jótékonysági teljesítménytúra a Magyar családokért! (10 km, Budai-hegyek)

Ahogy végig pörgetem a blogot, látom, hogy szinte minden fénykép borús időben készült.

Bár ez betudható annak, hogy még csak majdnem tavasz van, és annak, hogy mi már "hajnali" 08:00 órakor nevezünk. Ez egyrészt az én "önzésem", mert így az esetek többségében (kb. 10-15 km-nél) már délben az asztalnál ülök otthon és ebédelünk, valamint úgy érzem, hogy ma is tettem valamit , de mégsem ment el a vasárnap egészében. Másrészt a korai indulás igen praktikus, mert mindig van parkolóhely, a nevezésnél nem kell sorba állni. 

Vasárnap megint négyen vágtunk neki, örültem, hogy mindenki tudott jönni,  mert szeretem ezt a csapatot, jó a hangulat, sokat nevetünk, beszélgetünk. H meg is jegyezte, hogy ez a felkészülésünk a mátrai decathlon túrára.

Így négyen...

A túra sok újdonságot  nem tartogatott, múlt hétvégén is ezt az útvonalat jártuk be nagyjából, csak akkor fordított sorrendben. Legnagyobb "kihívásnak" a János-hegy megmászása tűnt, de mivel az elején voltumk, nem is voltunk még fáradtak, nem jelentett gondot. Meg különben is, H megnyugtatott minket, mikor felnéztük a csúcsra: "Nincs is messze, csak magasra nőttek a fák!":)

A kilátás megtekintése opcionális volt....

Az Erzsébet kilátóról a hátsó lépcsősoron hagytuk el, ami a Libegőhöz vezet.

A lépcsősor innen indul

A játszótéren már nőttek a gombák az eső után

A Szent Anna-rétig sétáltunk a K körtúra jelzésen, és visszatérve az erdőbe meg is érkeztünk az első kódos ellenőrzési pontig (Virágvölgy Gyermekvasút Állomás), amit mi T-vel észre sem vettünk a nagy beszélgetésben. Még jó, hogy P is ott van mindig, legalább egy ember biztosan figyel.:)

Makkosmárián megpihentünk, ettünk, majd Virág-völgy irányába indultunk el. Tulajdonképpen itt már csak kevés szuszogós emelkedő volt, jó tempóban sétáltunk. Az S sáv /P sáv elágazásánál újra kódos ellenőrzőpont volt.

Mivel már a kereszt jelzést T jóvoltából megtanultuk plusznak olvasni, H elmagyarázta, hogy a sáv jelzést pedig tulajdonképpen csíknak kellene hívni...Újraértelmeztük a jelzéseket:)

Az S sáv visszavezetett minket a Szépjuhásznéhoz. Átvettük a kittűzőt, emléklapot, megettük a narancsokat, a péksüteményeket, és mivel fáradtak nem voltunk, még elsétáltunk még az egykori pálos kolostor romjaihoz. A buszról látom mindig a fák között, kíváncsi voltam mi lehet. 

Felülről így néz ki....

Még nyílnak a korai virágok

A kép nem adja vissza a színeket, de ezek részben rózsaszínű kövek...

Aki tudja a választ, megmondaná, hogy milyen kövek ezek?

2016.03.12. Normafa 20 (19,2 km, Budai-hegyek)

Nevezés előtt hagytam magam mégis meggyőzni....
Mert otthon már a túra előtt meggyőztem magam, hogy bőven elég indulni a Normafa 10-en, mivel láttam, hogy a dupláján a szintemelkedés 680 m. És bizony kevés vigasz az a tudat, hogyha egyszer valahová felmegyünk, onnan le is fogunk jönni...
Mondjuk P-nek nem is volt kérdés, hogy mi természetesen a 20 km-es távot fogjuk teljesíteni.
A nevezés után felkacagtam, mert bár kaptunk egy nagyon praktikus, kemény papírból hajtogatott térképet, szöveges itiner nem járt hozzá. Térképolvasók előnyben! Végülis csak kétszer tévedtünk el:)

Eső nem, de borús idő volt

Az első ellenőrzési pontig,  már +500 métert beletettünk a távba, lendületesen haladtunk a rossz irányba. A Csacsi réten le is ültünk, ettünk-ittunk. (4,4 km)

+500 m (és még emelkedett is)

Csacsi rét

A Piktortégla-üregek ellenőrzési pontnál már 7,9 km-nél jártunk, és ez még nem a fele volt...

Cukorkák- nem az erdei állatoknak

A Kápolna előtt a táv egy része aszfaltos úton haladt. Volt is olyan emelkedés, hogy nem egy keresetlen szó hagyta el számat. El sem tudom képzelni, hogy lehet ilyen utcában élni (és lehet). Feltételezem, ebben az utcában a gyerekek nem nagyon járnak ki bringázni...

Még felnézni is rossz volt....

Félúton..

És még nem itt volt a vége....

A Kápolnánál 12,3 km teljesítettünk már. A TV adónál bizonytalankodtunk egy keveset, aztán csak megtaláltuk a zöld háromszöget, nemsokára a papírt, hogy pár méter még , ahol zsíros kenyér és forró tea vár minket (hmmm. nagyon jól esett)

A kápolna belseje

A TV torony alatti domboldalon sok-sok volt

A negyedik ellenőrző pont a Normafánál volt (14,9 km), itt már láttuk a túra végét. A múlt hétvégéről ismerős volt ez a rész, tudtuk azonnal, hogy  merre kell indulnunk. Most az út az Anna kápolna mellett vezetett el. 

Egy enyhén emelkedő szakasz után a Libegőhöz értünk ki. Vettem is egy jóóó nagy sósperecet, hogy meglegyen a kellő lendület a János-hegyhez.

Megmondom őszintén kihagytuk, hogy felmenjünk a kilátóba, pecsételtek (17,3 km) és már mentünk is lefelé. Itt már érezhetően a túra végén jártunk.

Összességében ez egy nagyon jól szervezett túra volt (még itiner nélkül is). Bár néhol nem ártott volna egy-két szalag (nem csak mi bizonytalankodtunk, láthatóan mások sem találták meg könnyen a jó irányt). A célban újra terített asztal fogadott minket, tulajdonképpen az egész túrát végig ettük, mert minden ellenőrzési ponton valamivel vártak minket. (nápolyi, alma, cukor, zsíros kenyér)

2016.03.06. Kis-Kőfej és Sorrento (11 km, Budai-hegyek)

Bár teljesítménytúra volt, mégis könnyed séta lett belőle, és még így is bőven szintidőn belül voltunk.

Osztálytársak voltunk

Két éve már megcsináltuk ezt a túrát az akkor 9 éves gyerekeinkkel, voltak szülők, testvérgyerekek, helyes csapat állt össze. Igazából csak Makkosmáriára (egy kidőlt fatörzsön ültek a gyerekek szép sorban) és a Tündér sziklára emlékszem, az út többi részét teljes homály fedte. Szóval, ha csak az emlékeimre hagyatkozok, biztosan eltévedünk.

Vannak kedvelt túrák, ahol tényleg kígyózik a sor nevezéskor, ez pontosan ilyen volt.

Nem, nem azért kedvelem, mert ennél a szervezésnél a végén van nutellás kenyér is, én kimondottan a zsíros kenyér miatt túrázok:)

A reggel esővel indult, gyors egyeztetés után (ami nem arról szólt, hogy ne induljunk neki, hanem arról, hogy mindenkinél legyen esőkabát) még mindig egyértelmű volt, hogy túrázni akarunk.

A második emelkedő után már nem esett, így előkerült az adagolókanál.....nem vizet mértünk vele.

A Galga völgyében főzték....

Makkosmáriáig volt pár hosszú emelkedő, a templom előtt volt az első ellenőrző pont. Meg is pihentünk, ettünk-ittunk, és már meg is tettük a túra felét.

P és H túrabotjai

Ezután a zöld pluszon (matematika tanárnő is volt köztünk) zöld kereszten haladtunk egészen a Normafáig. 

A Normafánál letekintettünk

A Tündér szikláknál megálltunk egy kicsit pihenni. Volt aki hercegnős kulacsból oltotta szomját. (vihogtunk is eleget rajta) Másnak a hajkefe hiányzott. De nekem még is ez volt a legemlékezetesebb mondat: "Még meg sem pihentünk, de már újra leizzadunk!"

Best Of Disney 

Elhaladtunk a Libegő alatt. Nem akadtak össze.

A tavasz jelei egyértelműen látszódnak már:

Összességében tényleg nagyon jól éreztük magunkat, az eső nem esett, beszélgettünk, jókat nevettünk. A célban fogyasztottunk zsíros kenyeret, és hazafelé bementünk a Daubnerbe is. (ahol fagyit ettünk, mert óriási tömeg kígyózott minden sütis pultnál, a fagylaltos pult kivételével, így oda álltunk be)