2016.04.23. Galga Túrák 15 km (Gödöllői dombság, 13,36 km)

Ha a Mátrában otthonosan mozgunk, a Galga völgyében különösen... 

A túra Galgahévízről indult, kigyalogoltunk a falu végébe, megkerültük, a másik végében bementünk, Bika-tavat körbejártuk, Szent András dombot megmásztuk, és visszasétáltunk a faluba. Kb. ennyi volt a túra: 13.36 km.

Ugye mondanom sem kell, hogy az összes szintemelkedés 208 m volt:) 

De ettől függetlenül nagyon tetszett mindannyiunknak. Én a Bika-tónál talán 30 éve voltam utoljára (bár akkor még Galgahévízi Víztározó volt a neve:), jó volt végig járni ezt a részt, mivel nem emelkedett, nagyon vidáman gyalogoltunk.

Mi hárman és a repce

Térképet nem kaptunk, szöveges itiner segített (volna). Az út ki volt szalagozva, de ettől függetlenül két ponton is bizonytalankodtunk. Az Ökofalut elhagyva, találomra mentünk a tóhoz, és a Szent András-hegyet is a másik oldaláról (természetesen a "meredekebb") másztuk meg.

Nem napsütésre ébredtünk

Ez már a Galga

Ez meg a hídja

A harmadik ellenőrzési pont az Ökofaluban volt. Kaptunk piros almát, lehetett fogyasztani gyógynövényes teát. (utóbbit csak P vállalta be:)

A repce gyönyörű sárgán virágzott

Mi közvetlenül a Bika-tó partján trappoltunk, mint utóbb kiderült , direkt kérték az illetékesek a tónál, hogy ne ott menjen az útvonal, eléggé balesetveszélyes a keskeny tóparti szakaszon végig menni. Mi végül a tó parton ültünk le reggelizni.

Sikerült átkelni mindenkinek....

Bika-tó kerülés

Jóval a szintidőn belül teljesítettünk, büszkék is voltunk magunkra. Mikor beértünk a célba, egyből tovább irányítottak  minket az iskola ebédlőjébe. A menü gulyásleves  (az udvaron főzték) és frissen sütött herőke (házi baracklekvárral) volt. Mondanom sem kell, nagyon jól esett.

Ettünk, ittunk, még útba ejtettük a galgahévízi temetőt (egy volt gimnáziumi osztálytársunk van eltemetve ott). Persze nem hagyhattuk ki, hogy P meghívott minket a hévízgyörki cukrászdában egy fagyira.  Jövőre mindenképpen újra:)

2016.04.17. Jótékonysági teljesítménytúra a Magyar Családokért! 9 km (Budai-hegyek, 8,5 km)

Azt mondja P  nekem (nem rosszallóan), hogy alig van szöveg a túrákról...
Nos, helyette van sok kép. Persze, mindig így járok, ha a hét közepén írok bejegyzést a hétvégi túráról, amikor már csak annyi gondolatom van, hogy "jó volt!"/"nehéz volt!".

Vasárnap reggel 9-kor felvonultunk Hűvösvölgyben az alábbi létszámmal:

10 felnőtt

9 gyerek

1 kutya (Hooli)

Kicsit féltem, hogy ennyi embert összetartani nem lesz egyszerű, de végül semmi problémát nem okozott. A gyerekek folyamatosan elől szaladgáltak (jelentősen növelve a megtett kilométereket), de tényleg szaladgáltak/futottak, egy percre nem álltak le. A felnőttek a saját tempójukban mentek, néha megálltunk, bevártunk mindenkit, majd folytattuk. Mondanom sem kell nem teljesítettünk szintidőn belül....:) De most nem is ez volt a lényeg.

A lényeg az volt, hogy közösen túráztunk, a gyerekeket megmozgattuk, levegőn voltunk.

Persze a közös lángos evés sem volt elhanyagolható szempont...

Vadaskerti-emlékmű (de sokat láttuk már)

Mellette a repülőtér pitypanggal borítva

 Katonasír

 Kilátás az Árpád-kilátóból

A Macis játszótéren természetesen enni kellett és játszani

Fű/fa/virág

Az Árpád-kilátó után rossz úton indultunk el, de szerencsére H épp szembejött a barátnőjével (szintén a rossz útról visszafordulva), örömködtünk egymással és közösen megkerestük a helyes utat.

2016.04.10. Budaörsi Kopárok 10 (Budai-hegyek, 9,8 km)

Sapka, sál, kesztyű!
Irtózatosan fújt a szél, fent a kopárokon meg főleg. Vacogtunk, dideregtünk, kétszer is módosítottuk a reggeliző helyünket, míg végre találtunk egy szélcsendes helyet.

Lábszelfi most nincs, mert elfelejtkeztünk róla. 

(Látod, Hajni, mi történik, ha egyszer nem jössz velünk?)

Helyette néhány kép a természetről.

Ahol nem kopár volt, és fű/fa/virág volt, ott gyönyörűséges volt a tavasz.

A túra útvonala a városból indult kifelé, és az elején nagyrészt az aszfaltos úton kacskaringózott. A gödöllői Margitát többek között a hosszú aszfalt út miatt "utáljuk", de most -első alkalommal még- nem unatkoztunk, nézegettük a házakat, nyaralókat. 

Először ezt a hegyet másztuk meg (Odvas-hegy)

Utána következett ez a hegy (Kőhegy)

A domb tetején volt egy kápolna, és feszület. Itt volt a második ellenőrző pont. Szegény pecsételő gyerekeket éppenhogy nem fújta el a szél, bár fel voltak szerelkezve pokrócokkal, hát nem irigyeltük őket a süvítő szél miatt.

Lassan elhagytuk az utolsó házakat is, az utunk az erdőbe vezetett be, egy keskeny emelkedő ösvényre. Nekem legjobban ez a szakasz tetszett, az ösvény elején a fák és bokrok összeborultak, nagyon hangulatos volt.

Bár azért folyamatosan emelkedett, és a végén már volt szuszogás bőven. 

A 3.ellenőrző pont után pár métert visszasétáltunk, a 20 km-es táv résztvevői tovább folytatták az utat felfelé, mi lefelé.

A fenyőerdő és a vitorlázó repülő emlékmű után végre alkalmasnak találtuk a helyet a reggelire, amit később nem bántunk meg, mivel itt volt a 4.ellenőrző pont, csak a pecsételő fiatalok hiányoztak. Mire végeztünk, meg is jelentek, ők voltak a pótpecsételők, a kijelölt személyek, ugyanis eltévedtek, így nem értek oda. Az itiner leírása alapján erősen gyanakodtunk, hogy valami nem stimmel, de mivel az ellenőrző pontot nem értük el, rossz irányba indultunk volna. 

Ezután már csak az volt a dolgunk, hogy lekanyarogjunk a hegyről, elérjük az első házakat, és a reggeli úton visszamenjünk az iskolába.

Az iskolában zsíros-hagymás kenyérrel vártak mindenkit, végre a szél sem fújt, nem fáztunk, üldögéltünk a tornateremben egy keveset. Mondanám, hogy kipihenjük magunkat,de igazából el sem fáradtunk. Kellemes túra volt, leszámítva a szelet.

Ezt láttuk a Kőhegyről

2016.04.02. Mátrai Decathlon Túranap, Sástó 13 (12,6 km, Mátra)

A hétvégén ismerős helyen jártunk, hiszen a Mátra közeléből származunk, praktikusság szempontjából elég sokszor voltunk ezen a vidéken osztály- és családi kirándulásokon.
De a legfontosabb: végre elérkezett a H által már annyira vágyott Decathlon Túranap... :)
És ami ettől is fontosabb: csodálatos volt az idő, végre napsütésben tettük meg az utat.

Újra négyen...

A mátrafüredi Erdészeti Szakiskolából indultunk. Mivel előneveztünk, nem kellett hosszan sorba állni, bár lehet, hogy ez újra a korai indulásnak tudható be. Mikor mi beértünk a célba, még akkor is igen sokan indultak neki a különböző távoknak.

Tökéletesen szervezett túra volt: színes itiner (táv, emelkedés/süllyedés, részidő, összidő feltüntetésével), ellenőrzőpontokon rágcsálni- és innivaló, végig szalagozott útvonal, célban zsíros és lekváros kenyér.

A 12,6 km egy kellemes séta volt mindannyiunknak, élveztük minden percét.

 Rákóczi-forrás (1.ellenőrzési pont)

Sástó (2.ellenőrzési pont)

Útközben...

Hosszasan néztük a kőfejtőt

Ez már a 4.ellenőrző pont: Kozmáry-kilátó

Előételnek megettük a zsíros/lekváros kenyereket a célban,  (H "intézkedésének":) köszönhetően a teát is megfelelően beízesítették), majd felmentünk (már kocsival) Sástóra ebédelni. (hmmmm, juhtúrós sztrapacska) Ebéd után még arra is volt erőnk, hogy körbe sétáljuk a tavat. 

Le is írom, hogy jövőre mind a négyen emlékezzünk erre a mondatra: 2017-ben a Kékestető 25 km túrára nevezünk be ! (ugye???)