2.016. szeptember 10. Vadrózsa teljesítménytúra Hérics TTSE szervezésében (18,2 km)

Vendégblogger felkérésnek eleget téve röviden kommentelem barátságos kis utunkat.

Szombat hajnalban a szokott túratársaság 3/4-e kerekedett fel  Rózsaszentmárton felé(Tündi,Peti és jómagam), Meli családi elfoglaltság miatt nagy sajnálatunkra nem tartott velünk.

Az indulást mindenképp korán terveztük,  mert a szokatlanul meleg szeptemberi időjárás aznapra

30 fok feletti maximumot ígért.

Reggel 8 előtt sikerült rajtolni a rózsaszentmártoni horgásztó közelében kihelyezett indulóponttól.

Az első ,feltételes ellenőrzőpontig(Kopasz-hegy oldala) a faluból kivezető úton vidáman és tempósan meneteltünk.

                  

 

 Az őszi napraforgótábla szomorú képe

                               

A környék jellemző növénye a vadrózsa                                                    

         

Ezután a túra legnehezebb része következett. Felkapaszkodtunk a Somlyó hegyre (397m),ahol a második ellenőrzőpont volt.Útközben volt bőven lihegés , szuszogás mire felértünk, de a panoráma kárpótolt.

 

Kilátás a Somlyó hegyről Apcra

                                    

Ettünk, ittunk, megpihentünk, majd folytattuk utunkat Széleskő felé.Itt  pihenőnk a Széleskő bányató partján volt.Gyors pecsételés,finom szőlővel vártak,elméláztunk a hely szépségén (szerintem mesés).Egy andezit kőfejtő maradványában keletkezett a tó:http://www.turabazis.hu/latnivalok_ismerteto_4794

                                                   Az Apci tengerszem ugrókötéllel             

Innen a Nagy-völgyi pincesor felé vettük az irányt.A pincesoron levő ellenőrzőpontot aránylag hamar, de némi akadállyal (meredek rész,gyökeres-fás kapaszkodás felfelé, esőbennemmennékfel

hegyoldal) értük el.Közben a nap egyre feljebb kúszott a horizonton, nem fáztunk.

                                                                 Itt  már elfáradva

                                                        

Kaptunk frissítőt , buzdítottak, hogy már nincs sok hátra, maradék energiánkat összeszedve a tűző napon leballagtunk a faluba.A célban gyors becsekkolás, víz-víz -víz, majd a helyiek bográcsos vendéglátása.

A szokásos lábszelfi, jelenléti ív helyett:)

                                                                                      

Összességében nagyon jól éreztük magunkat,4 óra 40 perc alatt teljesítettük a túrát.(18,2 km,490m szint)

Izomláz szempontjából idén már többedjére állapítom meg:a Mátra  nem viccel!:-):-)

2016.szeptember 4. Jótékonysági teljesítménytúra a Magyar családokért! (Budai-hegység, 10 km)

Vége a nyárnak, itt az ősz, több kifogás nincs, elindult újra a túraszezon. Bár az időjárást tekintve ma inkább nyár volt, mint az ősz, de jól esett a hűvös levegő az erdőben.
Bemelegítésnek egy 10 km-es túrát választottam, a szintemelkedés is csak 445 m volt, bár bőven volt szuszogás/levegő után kapkodás a Remete-hegy megmászásakor.
Egyedül nem akartam menni, a lányoknak nem volt jó, P pedig az Ecskendre ment, így Á-t vittem magammal.

A rajt a Máriaremete-i Kegytemplomnál volt. Induláskor és érkezéskor is istentisztelet volt, sokan voltak a templomkertben.

Az útvonal a kék sáv és a lila máriaút jelzésen haladt sokáig az Ördög-árok mellett, majd a Remete-hegyre másztunk fel. Hát itt volt egy kevés verejtékező homlok törölgetés:) De a kilátás a tetején kárpótolt minket.

A második ellenőrző pont is kódos lett volna, bár a szervezők a kódot elfelejtették kitenni. Így aztán szájról-szájra járt a hír, hogy kód nincs, mindenki menjen tovább nyugodtan.

A kód hűlt helye

A hegy után már csak lefelé ereszkedtünk, nem történtek nagy meglepetések. Az utolsó szakaszon ki is értünk már az erdőből, bár amikor felnéztünk az utca tetejére, kicsit meghökkentünk.

 Jó hosszan elnyújtva felfelé

 Csinos csatornafedők

Az ősz kezdete az erdőben:

 

Az "égig érő" bogáncs majd 2 méteres volt. 

Összességében bemelegítésnek tényleg tökéletes volt a túra, jól lehetett haladni, a leírás pontos volt. A végén a hosszú betonút nem volt a kedvencem (bár sok igen szép házat láthattunk), de hát valahogy csak vissza kellett érni a városba....