Világ Gyalogló Napi túra, Gödöllői-dombság, 12,6 km

Szokásosan a "korai" indulás mellett döntöttünk, így 8:20-kor már ki is léptünk a gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola kapuján.
Bár a Teljesítménytúra Naptár kiírásában a túra Máriabesnyő irányába indult volna, az itiner alapján az ellenkező irányba, az Erzsébet park felé indultunk el. Amit cseppet sem bántunk, mert mindketten megegyeztünk abban, hogy utáljuk az aszfaltos, hosszú utat, amíg a máriabesnyői templomhoz kiérve a "fél városon" keresztül gyalogolunk.

 

   

Erzsébet Királyné szobor- itt még nem esett az eső

 

 Az 1.ellenőrzőpont a Vadaskert után volt, amiről be kell vallanom, nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik. (ugyan látogatható?) A szarvasbikák rendületlenül bőgtek az esőben is.

A túra könnyű volt, szintemelkedés alig volt, a homokos talaj elnyelte a vizet, ezért sár sem volt. Szerencsére az eső csak szemerkélt/szitált, ami legtöbbször a fák között nem is volt annyira zavaró.

 

 Tömegre számítottunk (talán később többen voltak? vagy csak az eső hatására nem indultak neki sokan?), de alig mentek páran előttünk/utánunk.

 Szent Jakab Vadászház kapuja

Erzsébet park- minden évszakban gyönyörű

 

Ketten voltunk....

Galgamente, Gödöllői-dombság, 15 km

Már idejét sem tudom, mikor állt utoljára össze a csapat, de most végre sikerült, így bemelegítésnek egy helyi és rövid túrát választottuk. A helyismeret adott volt, kivéve K, akinek végig kellett hallgatnia, ahogy végig sztorizgattuk az utat, mert mindenhol eszünkbe jutott valami/valaki az útról, a birkákról, a házakról, a lakótelepről, a berekről, stb.- a gyerekkorunkról. Bár most eszembe jutott, hogy végül K is helyi lakos lett a nevezéskor:)

A 15 km tulajdonképpen 13,2 km volt. Kivéve annak, aki a másik "hegyről" közelítette meg az Erika kocsmát, ahol a rajt volt, így T-nek megszavaztuk a 15 km-es távot.
A szervezés jó volt, végig szalagok voltak az úton (kivéve Hosszú völgy, ahol az itinert kellett követni), a nevezés gyorsan ment, a célban zsíros kenyér, előrendelésre gulyásleves. Sajnos az Erikában csak Pepsit árulnak, így a sarkon lévő cukrászdában "kellett" levezetni egy Cola mellett a túra fáradalmait.

 Ez még a földút a határban, ahogy a családi házakat elhagytuk. 

Általános iskolásként sokszor mentünk ezen az úton a Makkosba.

(akkor még nem túráztunk, csak "kiszaladtunk" az erdőbe)

Táblák mutatták a pontos utat, illetve az egyes távokat.

Nagy fák, nagy vizek, nagy meleg, ragaszkodó bogáncsok

 Lábszelfi őszi kikericcsel

BUD 7/17, Budai-hegység, 7 km

Igen, igen, nem szépítünk az eseményeken, kizárólag a hagymás bab miatt mentünk, ezért
fentiek miatt úgy ítéltük meg, elegendő lesz a 7 km is nekünk...Persze lemaradni nem akartunk róla, így újra a szokásos 8 órás indulást terveztük be. Bár mi úgy gondoltuk, hogy a 7 km-et egy óra alatt megcsináljuk, a szintidőnk mégis 1 óra 43 perc lett.

A túrát a Sarokkő Egyesület szervezte Bud Spencer emlékére 7 és 17 km-es távon. A célban az első 250 befutót hagymás babbal vendégelték meg.



Az első ellenőrzési pont a Csacsi rét végén volt, egy sorompóra kifüggesztett kódot kellett az igazolólapra felírni ("Na, de ki az a Kispista?") K emlékeit összeszedve rekonstruálta nekünk, hogy melyik filmben és milyen szituációban hangzott el a kérdés.

 Csacsi-rét

 (bár bizonytalan vagyok, hogy tényleg ott készült-e ez a kép)

 A második ellenőrzőpont után (Fekete-fej)  ágazott el a két táv. Sajnos itt már az esőköpenyeket is elő kellett venni, ami majdnem a túra végéig fent is maradtak. Csendesen esett az eső, megnehezítve a járást (=csúszkálást) a nedves faleveleken.

 Szerteágazóan

Kilátás is volt 

Ő nem tudta, hogy egy sok százezer forintos fán húzta meg magát a kertészetben

Végre nem felejtődött el, bár úgy tudtuk, hogy nem jár a Gyermekvasút- de járt:)

 Hagymás bab és oklevél

Galga 20, Gödöllői-dombság, 19 km

19,2 km
5.30 óra szintidő
390 m szintemelkedés
sok napsütés
kék ég
28 C

Hiányzik még valami? Ugye nem....
Még az a "kis emelkedő" a Szent András-domb előtt, és a "még meredekebb" következő emelkedő sem hiányzott. :) Bár azért a lejtmenet is hagy kívánnivalót maga után...

És mi volt a legjobb? Természetesen a coca-cola a tó büféjében. És a gulyásleves, herőke Galgahévízen az iskolában.

Domonyvölgyből indultunk párhuzamosan a 3.sz.fő út melletti erdős részen,majd az aszfalt úton Máriasbesnyő irányába. Az autópálya után balra letértünk az erdőbe. Végig szalagok mutatták az utat, és P , ha annyira beszélgettünk, hogy még az utat sem figyeltük.
Pár vadkerítésen is át kellett kelni, majd megérkeztünk a Paja -völgybe.

Itt az erdőben igazán hűvös volt

A 2.ellenőrző pont az Ökofalu végén volt, ahol szokásosan almával és frissítőkkel vártak. 

Az Ökofalut elhagyva a Bika-tó szélét értük el.

Ökofalu

Átkeltünk a kis hídon

A tó körül kissé csúszott az út, így lassabban haladtunk, és P "nagy örömére" többször is készítettünk képeket.

Bika-tó

A Bika-tó után a Szent András-dombig mentünk, ahol a 3.ellenőrző pont volt. A következő kilométereken a szántóföldek mellett haladtunk, míg a falu határáig el nem értünk.

voltak barnák...

voltak sárgák....

voltak zöldek....

A Galga 15-ről (2016)  a beszámoló itt található.....

A szokásos láb-szelfi képről sajnos elfelejtkeztünk, helyette egy másik kép:

Andezit 15, Északi-Középhegység, 11,8 km

Valahogy a 2018-as év, nem kedvezett (eddig!) nekünk. Nehezen egyeztettünk időpontot, de ha mégis, akkor vagy a túra előtti nap esett az eső , vagy a túra napján esett , vagy folyamatosan esett, így P kivételével nem vágtunk neki a kiválasztott távoknak.

Mivel a tavasz megérkezett, meleg is lett, gondoltuk, hogy a hétvégén elmegyünk Becskére, és csinálunk egy laza 12 km-es távot.

Becske: még romosan is tetszett ez a ház

Az útvonal: Becske-Szanda vára-Szandaváralja-Sztúpa-Becske.

Engem különösen a Szanda vára vonzott, gyerekkoromban jártam már ott, de már emlékeim sem voltak a helyről.  A vár romjánál még Tibivel is találkoztunk, akivel ha máshol nem is, de teljesítménytúrákon néha összefutunk (ő szó szerint fut, a 30 km-es távot választotta)

Szanda vár

A túra szervezése tökéletes volt (Börzsönyi Természet és Hegymászó Egyesület). Lehetőség volt előre regisztrálni, nem kígyózott hosszú sor a rajtnál. Útközben kaptunk Balaton szeletet, almát, volt zsíros kenyér, lekváros kenyér, végig dőzsöltünk az úton. A célban lehetett kapni kézműves sört- ugye a legfontosabb.

A kilátás mindenét kárpótolt

Virágzott fű-fa-bokor

"A becskei sztúpa Buddha 35 éves korában elért megvilágosodását jelképezi.

A sztúpát világnézetre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül bárki meglátogathatja, és megtapasztalhatja annak erőteljes hatását; a sztúpák emlékeztetnek minket a személyes fejlődés lehetőségére, amely során kibontakozik saját belső tökéletességünk, az összes csodálatos tulajdonság és képesség, ami bennünk rejlik, és amivel a mások és a saját magunk hasznára válhatunk."

Sztúpa

A Sztúpától alig 1 km -t kellett gyalogolni, hogy újra a faluba érjünk, ahol a "falu öntörvényű kutyája" várt minket: ő az út közepén (akár kereszteződésben is) bárhol leheveredett, és cseppet sem zavarta, hogy ott éppen autók közlekednek. Az autósok egyszerűen kikerülték őt az út közepén:)

Így hárman már a célban.....

Téli Margita, Gödöllői dombság, 11,6 km

A "szülőföld" kötelez, ezért mi már a Téli Margitát igen sokszor, különböző távokon megcsináltuk.

Az igazsághoz tartozik, hogy minden évben elmondjuk, hogy nagyon-nagyon utáljuk a városból kivezető beton utas szakaszt, de hát na,  erőt veszünk magunkon, és csak elmegyünk...

Idén szerte szét szóródtunk (T. kivételével, aki a Sváb bálban ropta), P. megcsinálta a 30 km-t, H. ment a 12 km-en, én pedig külön gyerekestől szintén a 12 km-re neveztem be.

07:00-09:00 óra között lehetett nevezni, nekünk szerencsénk volt, a sor vége még csak az udvaron állt, de volt akinek kerek egy órát kellett sorban állnia, míg nevezni tudott. 

A városból kifelé vezető úton

(a futókat még nem indították el ekkor)

Máriabesnyő, Kegyhely

Közkedvelt hely a fényképezésre

Mivel a futókat csak 9 órakor indították, így Máriabesnyőig csak gyaloglókkal találkoztunk. (azért voltak néhányan, akik futva tették meg a gyalogtúrák egy részét). Készítettem pár képet a templomról, bár minden alkalommal megteszem, azért csak nem tudtam lemondani róla.

A templomot elhagyva elértük lassan a lakóparkot, és beértünk az erdőbe. A homokos út elfogyott és következett sár. Meg cuppogás, meg a csúszkálás. (botot nem vittem, gondoltam minek 140 m szintemelkedéshez...)

A Pap Miska forrásnál volt az első ellenőrzési pont (a mi rövid távunkon egyben  az utolsó is). Itt mi megálltunk reggelizni, kaptunk sport szeletet is (nem nyertem:), majd következett egy hosszú, meredek kaptató.

Pap Miska-Forrás (víz nem volt)

Csúszott nekünk is, hát még az utánunk jövőknek....

A következő szakasz az erdőben vitt, néhol lefelé csúszósan, de akkora már megszoktuk, hogy kikerülni a sarat nem lehet.

Sok zöldet láttunk....

Az erdős rész után a város határát értük el, és a kertes házak között értünk be a városközpontba. 

Mi 2 1/2 óra teljesítettük a távot, ettünk egy (kettő,három) zsíros kenyeret, majd haza héveztünk.

A sár....

(elég kemény meló volt otthon letakarítani a bakancsokat, a végeredmény ettől sokkal-sokkal rosszabb volt)