Andezit 15, Északi-Középhegység, 11,8 km

Valahogy a 2018-as év, nem kedvezett (eddig!) nekünk. Nehezen egyeztettünk időpontot, de ha mégis, akkor vagy a túra előtti nap esett az eső , vagy a túra napján esett , vagy folyamatosan esett, így P kivételével nem vágtunk neki a kiválasztott távoknak.

Mivel a tavasz megérkezett, meleg is lett, gondoltuk, hogy a hétvégén elmegyünk Becskére, és csinálunk egy laza 12 km-es távot.

Becske: még romosan is tetszett ez a ház

Az útvonal: Becske-Szanda vára-Szandaváralja-Sztúpa-Becske.

Engem különösen a Szanda vára vonzott, gyerekkoromban jártam már ott, de már emlékeim sem voltak a helyről.  A vár romjánál még Tibivel is találkoztunk, akivel ha máshol nem is, de teljesítménytúrákon néha összefutunk (ő szó szerint fut, a 30 km-es távot választotta)

Szanda vár

A túra szervezése tökéletes volt (Börzsönyi Természet és Hegymászó Egyesület). Lehetőség volt előre regisztrálni, nem kígyózott hosszú sor a rajtnál. Útközben kaptunk Balaton szeletet, almát, volt zsíros kenyér, lekváros kenyér, végig dőzsöltünk az úton. A célban lehetett kapni kézműves sört- ugye a legfontosabb.

A kilátás mindenét kárpótolt

Virágzott fű-fa-bokor

"A becskei sztúpa Buddha 35 éves korában elért megvilágosodását jelképezi.

A sztúpát világnézetre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül bárki meglátogathatja, és megtapasztalhatja annak erőteljes hatását; a sztúpák emlékeztetnek minket a személyes fejlődés lehetőségére, amely során kibontakozik saját belső tökéletességünk, az összes csodálatos tulajdonság és képesség, ami bennünk rejlik, és amivel a mások és a saját magunk hasznára válhatunk."

Sztúpa

A Sztúpától alig 1 km -t kellett gyalogolni, hogy újra a faluba érjünk, ahol a "falu öntörvényű kutyája" várt minket: ő az út közepén (akár kereszteződésben is) bárhol leheveredett, és cseppet sem zavarta, hogy ott éppen autók közlekednek. Az autósok egyszerűen kikerülték őt az út közepén:)

Így hárman már a célban.....

Téli Margita, Gödöllői dombság, 11,6 km

A "szülőföld" kötelez, ezért mi már a Téli Margitát igen sokszor, különböző távokon megcsináltuk.

Az igazsághoz tartozik, hogy minden évben elmondjuk, hogy nagyon-nagyon utáljuk a városból kivezető beton utas szakaszt, de hát na,  erőt veszünk magunkon, és csak elmegyünk...

Idén szerte szét szóródtunk (T. kivételével, aki a Sváb bálban ropta), P. megcsinálta a 30 km-t, H. ment a 12 km-en, én pedig külön gyerekestől szintén a 12 km-re neveztem be.

07:00-09:00 óra között lehetett nevezni, nekünk szerencsénk volt, a sor vége még csak az udvaron állt, de volt akinek kerek egy órát kellett sorban állnia, míg nevezni tudott. 

A városból kifelé vezető úton

(a futókat még nem indították el ekkor)

Máriabesnyő, Kegyhely

Közkedvelt hely a fényképezésre

Mivel a futókat csak 9 órakor indították, így Máriabesnyőig csak gyaloglókkal találkoztunk. (azért voltak néhányan, akik futva tették meg a gyalogtúrák egy részét). Készítettem pár képet a templomról, bár minden alkalommal megteszem, azért csak nem tudtam lemondani róla.

A templomot elhagyva elértük lassan a lakóparkot, és beértünk az erdőbe. A homokos út elfogyott és következett sár. Meg cuppogás, meg a csúszkálás. (botot nem vittem, gondoltam minek 140 m szintemelkedéshez...)

A Pap Miska forrásnál volt az első ellenőrzési pont (a mi rövid távunkon egyben  az utolsó is). Itt mi megálltunk reggelizni, kaptunk sport szeletet is (nem nyertem:), majd következett egy hosszú, meredek kaptató.

Pap Miska-Forrás (víz nem volt)

Csúszott nekünk is, hát még az utánunk jövőknek....

A következő szakasz az erdőben vitt, néhol lefelé csúszósan, de akkora már megszoktuk, hogy kikerülni a sarat nem lehet.

Sok zöldet láttunk....

Az erdős rész után a város határát értük el, és a kertes házak között értünk be a városközpontba. 

Mi 2 1/2 óra teljesítettük a távot, ettünk egy (kettő,három) zsíros kenyeret, majd haza héveztünk.

A sár....

(elég kemény meló volt otthon letakarítani a bakancsokat, a végeredmény ettől sokkal-sokkal rosszabb volt)

Csillagtúra Heréden.....avagy hogyan hallgattuk meg kétszer is Heréden a harangjátékot......Mária út :Heréd-Fenyőkaraszt-Kartal-Aszód (20,40 km)

A tavalyi évhez hasonlóan az idei év végére  karácsony és szilveszter között újra a Mária út egy szakaszát terveztük be. Tavaly Aszódon ért végett a túra, így ez volt a kiindulási (illetve érkezési ) pontunk.
Praktikusnak tűnt "visszafelé" jönni, így reggel Aszódról Herédre elmentünk busszal hatvani átszállással. Heréden  már esett az eső, mikor leszálltunk a buszról, de afféle egyenletes, erősebb szemerkélés volt. Mivel készültünk vízhatlan kabátokkal, H pedig ponchot vett fel, annyira nem volt zavaró az időjárás.

A templom Heréden,

volt Betlehem is....

A templomot gyorsan megtaláltuk. Sajnos zárva volt, így bemenni nem tudtunk, de a templomkert ki-/bejáratánál szépen fel voltak festve a jelek. Utána még egy villanyoszlopon a templom sarkánál, és innentől elkezdődött az "őrület":) Persze most már nevetek rajta, akkor ott esőben keresni az utat, Heréden több kört tenni, elindulni a kifelé vezető úton, majd visszafordulni, újabb utat találni kifelé, majd onnan is visszatérni újra a templomhoz. Mert olyan nincs ugye, hogy ne legyenek a jelek felfestve, HÁT ITT NEM VOLTAK.
Mivel visszatértünk újra a templomhoz, újra volt lehetőségünk végig hallgatni a harangjátékot.
Néztünk Mária út térképet papíron, telefonon, segítségül hívtuk  google maps-et, útvonaltervezőt, végül a betonúton indultunk el Fenyőharaszt felé.

Szívesen veszünk mindenféle útbaigazítást, hogy hol találhatók a községben a Mária út jelei. Elhatároztuk, hogy márciusban újra megcsináljuk az Aszód-Heréd távot, végig az ajánlott útvonalon.

Több kerítésen/kapun visszaköszönt az a díszítés Heréden

(mi farkas karmolásnak neveztük el)

Fenyőharasztra egy hosszú, nagyon-nagyon rossz állapotban lévő út vezet a főútról. Heréden a postás néni  egyszerűen csak "Magyarország legrosszabb útjának" nevezte. 

A tábla találó, és a viccességével tényleg figyelemfelkeltő

Mire a Fenyőharaszti Kastélyhoz értünk, az eső már nem esett, de akkor már csak egy forró italra  (és egy mosdóra) vágytunk. H vállalta a feladatot, hogy a recepcióra bemerészkedve (sárosan, bakancsban, eső áztatva egy 4 csillagos hotelben) megkérdezi a lehetőségeinket. Nagyon kedvesek és nyitottak voltak, használhattuk a mosdót, és a bejárathoz ki is hozták a rendelésünket. (mi beljebb a szállodába nem mertünk helyet foglalni) A pincérről kiderült, hogy T-vel ismerik egymást réges- régről, így társaságot szolgáltatott nekünk, jót beszélgettünk vele.

A kastély bejárata mellett

Fenyőharaszt Kastély

A kastélytól Kartalig a szántóföld szélén vezetett volna az utunk, de annyira nagy sár volt, hogy inkább újra a beton utat választottuk kis kerülővel. Az eső itt már nem esett, így kényelmesen beszélgetve tettük meg az utat. Bár a bekötő út után a dimbes-dombos "versegi út Kartalra" nem volt egy nagy élmény: az autók borzasztóan gyorsan mennek, és a forgalom is nagy volt.

Kartalon ehhez a kereszthez ér ki a Mária út

Templom Kartalon

És az elmaradhatatlan lábszelfi.....

Remélem, jövőre veletek a következő szakasz következik!

Együtt a magyar családokért-Teljesítménytúra a Széchenyi hegyen, Budai-hegység, 14,5 km

Sajnos a novemberi közös teljesítménytúrák teljesen kimaradtak, valahogy nehezen tudjuk mostanában összeszervezni a 4-es csapatot. Így végül a vasárnapi túrára ketten maradtunk P-vel. Az eredeti terv szerint a Bakonyba mentünk volna, de a hóviszonyokra tekintettel (előtte P megnézte a térképet, és a helyszínt "úttalan utakon" lehetett megközelíteni, ami a havazás miatt aggasztó volt) végül a Budai-hegység jött csak számításba. (mint tudjuk én azt nagyon szeretem, mert korai indulás esetén nagyjából az ebédre haza is érek.:)

Hóból nem volt hiány a talajon, néha még esett is apró pelyhekben. Az út nagy részén erősen az útra fagyva, a faágakról a letöredezett jégburkolat is ropogott a talpunk alatt, a hőmérséklet 0 C alatt volt.

Bár én mindig szükséges rosszként élem meg a túrabotok használatát (útban van, ha fényképezek, cipelnem kell, ha nem használom), de most nélkülük nehezen boldogultam voltam.

A túra útvonala: 

Széchenyi-hegy- Normafa- Tündér szikla- János-hegy- Makkosmária- Normafa- Széchenyi-hegy

Szintkülönbség:

420 m

Széchenyi-hegy (gyermekvasút megálló)

Normafa 

(reggel valamivel 8 óra után még kietlen, visszafelé már benépesedett)

Tündér szikla

Átmentünk a Libegő alatt is

(működött, talán karbantartás volt?)

János-hegy 

(a játszótéren megreggeliztünk)

Mi ketten....

Meg a hó.....

Galya 10, Mátra, 9,6 km

Ez alkalommal többszörösen is szétváltunk: hárman mentünk a Mátrába, H ment Gödöllőre (bevállalósan 22 km-re:). A Mátrában mi ketten lányok már a 10 km-t is kihívásnak éreztük, de P a Galya 20-at teljesítette.

Korán keltünk, korán indultunk, így 1/2 9-kor már neveztünk is. 5 C körül volt a hőmérséklet, fázott a kezünk, lábunk, arcunk. Persze nem sokáig, ahogy bemelegedtünk (és a hőmérséklet is emelkedett valamennyit), már nem is éreztük a hideget.

volt sok-sok gomba...

...sok-sok színes levél

T-vel sétálva, és sokat fecsegve haladtunk a saját tempónkban. Nem siettünk, megálltunk enni, fényképeztem fűt-fát-bokrot, ráértünk, mert tudtuk, hogy P nélkül nem tudunk haza menni:)

Összességében nagyon jól szervezett túra volt. Az előzetes regisztráció és a résztvevő limit miatt nem volt tömeg, az úton nem tapostuk le egymás sarkát. Az itiner és a térkép alapján teljesen érthető volt az útvonal, nem volt bizonytalanság. Az ellátás full extrás volt, félúton is terített asztal: zsíros, lekváros, vajas kenyér, sajt, olíva, paradicsom, hagyma, uborka, vágott savanyú (és persze ugyanez a célban). Most már be kell vallanom: én csak a zsíros kenyér/csalamádé miatt járok teljesítménytúrákra.

Évekkel ezelőtt, mikor utoljára voltam Galyatetőn, még a Galyatető Turistacentrum nem épült meg. Most ámulva néztem, milyen színvonalas az építmény. Menjetek el, szálljatok meg náluk, én mindenképpen felvettem a kívánságlistámra.

Katt a linkre: http://www.galyacentrum.hu/

Néhány kép

Galya-kilátó

Vörös-kő kilátó

Így hárman: 

A Galyatető-i Kodály templomban aznap a kórus találkozó nyitóünnepsége volt az istentisztelet során, volt, így a túra végén T-vel oda mentünk hallgatni bámészkodni.

Ezek a fess fiatalemberek és egyetlen hölgy a Magyar Légierő zenekar tagjai

(természetesen megvártuk az előadásukat:)

Galgemente 20, Gödöllői dombság ,18,6 km

Mentünk, mert:

                         -mert a 4-es csapatunkból hárman még mindig Aszódon élnek

                         -mert a lányok már tavaly is voltak ezen a távon

                         -mert "lusták" vagyunk, és ez itt volt helyben:)

                         -mert büszkék voltunk P-re, aki a 40 km-es távon indult el

                         -mert gyönyörű ez a vidék

Mondanom sem kell, hogy a vasútállomáson még feldobtunk egy pénzérmét, annyira bizonytalanul vonogattuk a vállunkat, hogy a 12.5 km-es távra menjünk, vagy a 20 km-re. A 12.5 km győzött, mi pedig teljes egyetértésben beneveztünk a 20 km-re....Bár már ezt már akkor tudtuk, mikor H bizonytalanul megkérdezte az érme földet érése utána, hogy "Feldobjam még egyszer?"...

Idén az időjárás is szép volt, a túra előtt nem esett eső, sőt szépen felmelegedett az idő. Igazi nyárvégi időjárás volt. Térképre, szöveges itinerre nem is volt szükség, H és T tavalyról emlékezett az útvonalra, az út pedig végig fel volt szalagozva.

A Hosszú-völgy felé indultunk a városból

Ahol nem volt pontőr, ott lelkesen x-eltünk a zsírkrétával

Biztos vagyok benne, hogy aki Aszódon nőtt fel, már járt ezen a részen. A Hosszú-völgy, Makkos, Paskom tájak mindenkinek ismerősen hangzanak. (vagy csak a mi korosztályunknak?) Iskolai kirándulásokra jöttünk ide, emlékeim szerint a fiúk a Makkosba is sokszor kijöttek.(talán cigizni? :) Paskomban földek, telkek, apró házikók vannak.

Gyönyörű színek

Mivel a szintemelkedés alig haladta meg a 300 m-t, nem volt annyira megerőltető a túra. A megfelelő szalagozás, táblák miatt pedig esélyünk sem volt eltévedni. Én személy szerint szívesen láttam volna több embert, ismerőssel nem is találkoztunk (vagy már megint mi indultunk túl korán???) A cél Aszódon a Butykos kocsmában volt, ahol előzetes rendelés után meleg ételt is lehetett fogyasztani.

Hosszú-völgyi gémeskút 

És láttunk ilyet is (utólag bánom, hogy nem hoztam haza)

Mi hárman

Jövőre, veletek, ugyanitt!