BUD 7/17, Budai-hegység, 7 km

Igen, igen, nem szépítünk az eseményeken, kizárólag a hagymás bab miatt mentünk, ezért
fentiek miatt úgy ítéltük meg, elegendő lesz a 7 km is nekünk...Persze lemaradni nem akartunk róla, így újra a szokásos 8 órás indulást terveztük be. Bár mi úgy gondoltuk, hogy a 7 km-et egy óra alatt megcsináljuk, a szintidőnk mégis 1 óra 43 perc lett.

A túrát a Sarokkő Egyesület szervezte Bud Spencer emlékére 7 és 17 km-es távon. A célban az első 250 befutót hagymás babbal vendégelték meg.



Az első ellenőrzési pont a Csacsi rét végén volt, egy sorompóra kifüggesztett kódot kellett az igazolólapra felírni ("Na, de ki az a Kispista?") K emlékeit összeszedve rekonstruálta nekünk, hogy melyik filmben és milyen szituációban hangzott el a kérdés.

 Csacsi-rét

 (bár bizonytalan vagyok, hogy tényleg ott készült-e ez a kép)

 A második ellenőrzőpont után (Fekete-fej)  ágazott el a két táv. Sajnos itt már az esőköpenyeket is elő kellett venni, ami majdnem a túra végéig fent is maradtak. Csendesen esett az eső, megnehezítve a járást (=csúszkálást) a nedves faleveleken.

 Szerteágazóan

Kilátás is volt 

Ő nem tudta, hogy egy sok százezer forintos fán húzta meg magát a kertészetben

Végre nem felejtődött el, bár úgy tudtuk, hogy nem jár a Gyermekvasút- de járt:)

 Hagymás bab és oklevél

Galga 20, Gödöllői-dombság, 19 km

19,2 km
5.30 óra szintidő
390 m szintemelkedés
sok napsütés
kék ég
28 C

Hiányzik még valami? Ugye nem....
Még az a "kis emelkedő" a Szent András-domb előtt, és a "még meredekebb" következő emelkedő sem hiányzott. :) Bár azért a lejtmenet is hagy kívánnivalót maga után...

És mi volt a legjobb? Természetesen a coca-cola a tó büféjében. És a gulyásleves, herőke Galgahévízen az iskolában.

Domonyvölgyből indultunk párhuzamosan a 3.sz.fő út melletti erdős részen,majd az aszfalt úton Máriasbesnyő irányába. Az autópálya után balra letértünk az erdőbe. Végig szalagok mutatták az utat, és P , ha annyira beszélgettünk, hogy még az utat sem figyeltük.
Pár vadkerítésen is át kellett kelni, majd megérkeztünk a Paja -völgybe.

Itt az erdőben igazán hűvös volt

A 2.ellenőrző pont az Ökofalu végén volt, ahol szokásosan almával és frissítőkkel vártak. 

Az Ökofalut elhagyva a Bika-tó szélét értük el.

Ökofalu

Átkeltünk a kis hídon

A tó körül kissé csúszott az út, így lassabban haladtunk, és P "nagy örömére" többször is készítettünk képeket.

Bika-tó

A Bika-tó után a Szent András-dombig mentünk, ahol a 3.ellenőrző pont volt. A következő kilométereken a szántóföldek mellett haladtunk, míg a falu határáig el nem értünk.

voltak barnák...

voltak sárgák....

voltak zöldek....

A Galga 15-ről (2016)  a beszámoló itt található.....

A szokásos láb-szelfi képről sajnos elfelejtkeztünk, helyette egy másik kép:

Andezit 15, Északi-Középhegység, 11,8 km

Valahogy a 2018-as év, nem kedvezett (eddig!) nekünk. Nehezen egyeztettünk időpontot, de ha mégis, akkor vagy a túra előtti nap esett az eső , vagy a túra napján esett , vagy folyamatosan esett, így P kivételével nem vágtunk neki a kiválasztott távoknak.

Mivel a tavasz megérkezett, meleg is lett, gondoltuk, hogy a hétvégén elmegyünk Becskére, és csinálunk egy laza 12 km-es távot.

Becske: még romosan is tetszett ez a ház

Az útvonal: Becske-Szanda vára-Szandaváralja-Sztúpa-Becske.

Engem különösen a Szanda vára vonzott, gyerekkoromban jártam már ott, de már emlékeim sem voltak a helyről.  A vár romjánál még Tibivel is találkoztunk, akivel ha máshol nem is, de teljesítménytúrákon néha összefutunk (ő szó szerint fut, a 30 km-es távot választotta)

Szanda vár

A túra szervezése tökéletes volt (Börzsönyi Természet és Hegymászó Egyesület). Lehetőség volt előre regisztrálni, nem kígyózott hosszú sor a rajtnál. Útközben kaptunk Balaton szeletet, almát, volt zsíros kenyér, lekváros kenyér, végig dőzsöltünk az úton. A célban lehetett kapni kézműves sört- ugye a legfontosabb.

A kilátás mindenét kárpótolt

Virágzott fű-fa-bokor

"A becskei sztúpa Buddha 35 éves korában elért megvilágosodását jelképezi.

A sztúpát világnézetre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül bárki meglátogathatja, és megtapasztalhatja annak erőteljes hatását; a sztúpák emlékeztetnek minket a személyes fejlődés lehetőségére, amely során kibontakozik saját belső tökéletességünk, az összes csodálatos tulajdonság és képesség, ami bennünk rejlik, és amivel a mások és a saját magunk hasznára válhatunk."

Sztúpa

A Sztúpától alig 1 km -t kellett gyalogolni, hogy újra a faluba érjünk, ahol a "falu öntörvényű kutyája" várt minket: ő az út közepén (akár kereszteződésben is) bárhol leheveredett, és cseppet sem zavarta, hogy ott éppen autók közlekednek. Az autósok egyszerűen kikerülték őt az út közepén:)

Így hárman már a célban.....

Téli Margita, Gödöllői dombság, 11,6 km

A "szülőföld" kötelez, ezért mi már a Téli Margitát igen sokszor, különböző távokon megcsináltuk.

Az igazsághoz tartozik, hogy minden évben elmondjuk, hogy nagyon-nagyon utáljuk a városból kivezető beton utas szakaszt, de hát na,  erőt veszünk magunkon, és csak elmegyünk...

Idén szerte szét szóródtunk (T. kivételével, aki a Sváb bálban ropta), P. megcsinálta a 30 km-t, H. ment a 12 km-en, én pedig külön gyerekestől szintén a 12 km-re neveztem be.

07:00-09:00 óra között lehetett nevezni, nekünk szerencsénk volt, a sor vége még csak az udvaron állt, de volt akinek kerek egy órát kellett sorban állnia, míg nevezni tudott. 

A városból kifelé vezető úton

(a futókat még nem indították el ekkor)

Máriabesnyő, Kegyhely

Közkedvelt hely a fényképezésre

Mivel a futókat csak 9 órakor indították, így Máriabesnyőig csak gyaloglókkal találkoztunk. (azért voltak néhányan, akik futva tették meg a gyalogtúrák egy részét). Készítettem pár képet a templomról, bár minden alkalommal megteszem, azért csak nem tudtam lemondani róla.

A templomot elhagyva elértük lassan a lakóparkot, és beértünk az erdőbe. A homokos út elfogyott és következett sár. Meg cuppogás, meg a csúszkálás. (botot nem vittem, gondoltam minek 140 m szintemelkedéshez...)

A Pap Miska forrásnál volt az első ellenőrzési pont (a mi rövid távunkon egyben  az utolsó is). Itt mi megálltunk reggelizni, kaptunk sport szeletet is (nem nyertem:), majd következett egy hosszú, meredek kaptató.

Pap Miska-Forrás (víz nem volt)

Csúszott nekünk is, hát még az utánunk jövőknek....

A következő szakasz az erdőben vitt, néhol lefelé csúszósan, de akkora már megszoktuk, hogy kikerülni a sarat nem lehet.

Sok zöldet láttunk....

Az erdős rész után a város határát értük el, és a kertes házak között értünk be a városközpontba. 

Mi 2 1/2 óra teljesítettük a távot, ettünk egy (kettő,három) zsíros kenyeret, majd haza héveztünk.

A sár....

(elég kemény meló volt otthon letakarítani a bakancsokat, a végeredmény ettől sokkal-sokkal rosszabb volt)

Csillagtúra Heréden.....avagy hogyan hallgattuk meg kétszer is Heréden a harangjátékot......Mária út :Heréd-Fenyőkaraszt-Kartal-Aszód (20,40 km)

A tavalyi évhez hasonlóan az idei év végére  karácsony és szilveszter között újra a Mária út egy szakaszát terveztük be. Tavaly Aszódon ért végett a túra, így ez volt a kiindulási (illetve érkezési ) pontunk.
Praktikusnak tűnt "visszafelé" jönni, így reggel Aszódról Herédre elmentünk busszal hatvani átszállással. Heréden  már esett az eső, mikor leszálltunk a buszról, de afféle egyenletes, erősebb szemerkélés volt. Mivel készültünk vízhatlan kabátokkal, H pedig ponchot vett fel, annyira nem volt zavaró az időjárás.

A templom Heréden,

volt Betlehem is....

A templomot gyorsan megtaláltuk. Sajnos zárva volt, így bemenni nem tudtunk, de a templomkert ki-/bejáratánál szépen fel voltak festve a jelek. Utána még egy villanyoszlopon a templom sarkánál, és innentől elkezdődött az "őrület":) Persze most már nevetek rajta, akkor ott esőben keresni az utat, Heréden több kört tenni, elindulni a kifelé vezető úton, majd visszafordulni, újabb utat találni kifelé, majd onnan is visszatérni újra a templomhoz. Mert olyan nincs ugye, hogy ne legyenek a jelek felfestve, HÁT ITT NEM VOLTAK.
Mivel visszatértünk újra a templomhoz, újra volt lehetőségünk végig hallgatni a harangjátékot.
Néztünk Mária út térképet papíron, telefonon, segítségül hívtuk  google maps-et, útvonaltervezőt, végül a betonúton indultunk el Fenyőharaszt felé.

Szívesen veszünk mindenféle útbaigazítást, hogy hol találhatók a községben a Mária út jelei. Elhatároztuk, hogy márciusban újra megcsináljuk az Aszód-Heréd távot, végig az ajánlott útvonalon.

Több kerítésen/kapun visszaköszönt az a díszítés Heréden

(mi farkas karmolásnak neveztük el)

Fenyőharasztra egy hosszú, nagyon-nagyon rossz állapotban lévő út vezet a főútról. Heréden a postás néni  egyszerűen csak "Magyarország legrosszabb útjának" nevezte. 

A tábla találó, és a viccességével tényleg figyelemfelkeltő

Mire a Fenyőharaszti Kastélyhoz értünk, az eső már nem esett, de akkor már csak egy forró italra  (és egy mosdóra) vágytunk. H vállalta a feladatot, hogy a recepcióra bemerészkedve (sárosan, bakancsban, eső áztatva egy 4 csillagos hotelben) megkérdezi a lehetőségeinket. Nagyon kedvesek és nyitottak voltak, használhattuk a mosdót, és a bejárathoz ki is hozták a rendelésünket. (mi beljebb a szállodába nem mertünk helyet foglalni) A pincérről kiderült, hogy T-vel ismerik egymást réges- régről, így társaságot szolgáltatott nekünk, jót beszélgettünk vele.

A kastély bejárata mellett

Fenyőharaszt Kastély

A kastélytól Kartalig a szántóföld szélén vezetett volna az utunk, de annyira nagy sár volt, hogy inkább újra a beton utat választottuk kis kerülővel. Az eső itt már nem esett, így kényelmesen beszélgetve tettük meg az utat. Bár a bekötő út után a dimbes-dombos "versegi út Kartalra" nem volt egy nagy élmény: az autók borzasztóan gyorsan mennek, és a forgalom is nagy volt.

Kartalon ehhez a kereszthez ér ki a Mária út

Templom Kartalon

És az elmaradhatatlan lábszelfi.....

Remélem, jövőre veletek a következő szakasz következik!